Hihetetlen! Kéregetés helyett saját, sokszínű novelláit és verseit kínálja Budapest utcáin Czibere Péter, aki meg is él a sajátos munkából.
– Egy magánéleti katasztrófa elől, 2006-ban menekültem az írásba, ami végül tényleg megmentett. Egy padon ülő bácsival beszélgetve kiderült, pénz helyett csak pár novellám van nálam, viszont mindjárt éhen halok. Ő ajánlotta fel, hogy megveszi az egyik írásomat. Ezen annyira fellelkesültem, hogy nyomban eladtam egy párnak és egy fiatal lánynak a másik két munkámat is. Nyolcszáz forintot kerestem, amiből jóllakhattam. Ennek hat éve – meséli Péter, aki azóta mintegy negyvenezer példányt értékesített a kétszáz-kétszázötven darabos, folyamatosan bővülő repertoárjából.
– Az évek alatt főleg én változtam. Ma már kevésbé visel meg a közöny vagy a durva lerázás, amit mind felhasználhattam egyes írásaimban. Ráadásul egyre inkább ráérzek azokra, akik befogadók a munkáimmal kapcsolatban. Ezekért mindenki annyit fizet, amennyit akar. Vallom, nem lehet pénzkérdés, hogy valaki tudáshoz jusson. Így adtam novellát ingyen, de olyan is akadt, aki negyven eurót fizetett érte – magyarázza a fiatalember. Péter állítja: napi két-három óra munkával elő tud teremteni annyit, hogy esztelen költekezések nélkül megéljen az albérletében.
– Nincs főnököm, munka- és határidőm. Akkor írok, ha rám talál az ihlet. Ráadásul emellett kedvemre vállalhatok önkéntes feladatokat. Mi több, a családalapítás és a nyugdíj miatt sem kell aggódnom, hiszen egy gyerekkel vagy egy unokával az oldalamon is biztosan élvezném a sétát és az emberekkel való beszélgetésekkel tarkított novellakínálást – teszi hozzá nevetve.
