Kislányként arról álmodoztam, ha felnövök, királylány leszek. Ma mégis úrnőmnek szólítanak. Domina Házamban szinte minden perverz vágy átélhető. Igaz, erről nem tudnak a szüleim, az ismerőseim, de még a szomszédaim sem.
Minél pontosabban fogalmazza meg a vágyait a hozzám látogató, annál tökéletesebb élvezetet tudok nyújtani neki. Másfél órás szeánszaimon élvezettel rögtönözök, teret adva a meglepetés izgalmának. Ugyanakkor nem egyszer ért már kellemetlen meglepetés. Az orvosi szobában például szabályosan rám vetette magát a „páciens”, s bár megijedtem, nem estem ki a szerepből. Rárivalltam, hogy azonnal szálljon le rólam, különben két markos ápolólegény teszi helyre, s ennek meg is lett a hatása.
Egy alkalommal egykori általános iskolai osztálytársammal találtam szembe magam, amitől mindketten zavarba jöttünk, s bár végül megtörtént a finoman erotikus játék, többé nem fogadtam. Fontos számomra a diszkréció, ezért a környező településekről sem fogadok férfiakat, és sosem keverem a domina életemet a magánélettel. Az egyik partnerem például belém szeretett, de határozottan elutasítottam. Úgy vélem, végül képtelen volt uralkodni az érzésein, mert azóta nem jelentkezett, holott a hozzám érkezők kétharmada visszatérő vendég. Jönnek éppen felnőtté váltak és nyugdíjasok, kamionosok, sőt, médiából is ismert személyiségek, akiknek kilétét és titkát maximális diszkrécióval kezelem.
Tudják, elsősorban nem a pénzért csinálom, hanem a valódi izgalomért és gyönyörért, amiért mérhetetlenül hálásak tudnak lenni. Az egyik legnagyobb fájdalmam, hogy nem lehetek nyíltan büszke arra, amiben az egyik legjobb vagyok az országban: a kéjművészetben.
(folytatjuk)
