Továbbra sem lehet tudni, hol őrzik a Petőfi Sándornak tulajdonított koponyát, ám közben kiderült, két másolat is készült róla. De hogyan kerültek Szibériába?
Ahogy a Bors elsőként beszámolt róla, a Megamorv–Petőfi Bizottság a DNS-minták alapján 99,9 százalékos bizonyossággal állítja: Petőfi Sándoré az a csontváz, amit 1989-ben ástak ki a barguzini temetőben. Borzák Tibor újságíró részt vett az expedícióban, s a napokban azt is kinyomozta, hogyan lett a költő koponyájából három példány.
– Annak idején Kardos Lajos, az expedíció rádiósa egy 3D-s másolatot készített az eredeti koponyáról. Ezt 2010 őszén elküldte egy díszdobozban a burját kultuszminiszternek, hogy adja át a helyi múzeumnak – nyilatkozta Borzák.
Sohasem derült ki, hogy a küldemény megérkezett-e, ezért 2012-ben Kardos küldött egy újabb másolatot. Ezt már egy bajkáli túrázóval vitette el.
– A moszkvai repülőtéren a túrázó előtt álló férfit vitték el kihallgatásra, hogy miért van egy koponya a bőröndjében. Végül a második álkoponya a barguzini múzeumba ért. Aztán kiderült, hogy az előző csomag is megérkezett, azt eltemették Petőfi egykori sírjába. Hogy miért, azóta sem tudni – így az oknyomozó Borzák Tibor.
Az MTA is vizsgálódik
A Magyar Tudományos Akadémia kutatói továbbra is tartják magukat ahhoz, hogy Petőfi Sándornak az 1849. július 31-i segesvári ütközetben veszett nyoma.
– Négy szakértői bizottság vizsgálta 1989 óta a Petőfiének tulajdonított csontok ügyét. A vizsgálatot végző kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy Petőfi Sándor sírhelyét a szibériai Barguzinban kell keresni. A barguzini csontvázról pedig több vizsgálat is megállapította, hogy egy nő földi maradványai. A nemrégiben Kínában végzett DNS-elemzésekről szóló összefoglalót ma adta át nekem Morvai úr, annak eredményéről egyelőre nem tudunk nyilatkozni – mondta Katona Csaba történész, az MTA Bölcsésztudományi Kutatóközpont kommunikációs referense.
