Nem pont erről van szó, de közel ennyit lehet keresni havonta a csibeválogatással, mégis alig vállalja valaki.
A csibeválogatás korábban megbecsült szakmának számított Japánban, akik ezt a pályát választották, remekül kerestek és sokat utaztak munkájuk révén. Mivel nem volt semmilyen technikai segítségük, manuálisan kellett válogatni a madarakat nemük szerint.
A baromfitenyésztést forradalmasító módszert a harmincas években dolgozták ki és mert komoly szaktudást igényelt a munka, viszonylag kevesen űzték. A csibék nemi szervének megkülönböztetését gyorsan és pontosan kell végezni, ez okozza a nehézségeket. A megfelelő képzés nélkül szinte lehetetlen feladatra különböző módszerek léteznek, az egyik ilyen a szárnyak tollainak vizsgálata.
A jó szakember három másodperc alatt ki tudja deríteni, hogy a madár hasznos-e a baromfiipar számára, vagy “mehet a levesbe”. A nagyüzemi baromfitartásban a tojóknak van létjogosultsága, egy-két hímet is megtartanak ugyan, de mivel húsuk miatt sem hasznosíthatóak, a többséget azonnal ledarálják élve.
Angliában negyvenezer fontot, azaz kb. tizenhat millió forintot kínálnak egy évre a csibeválogatóknak, mégis alig akad jelentkező - írja a Mirror.
Körülbelül három évig tart a szakmai képzés, de nagy kitartásra és pontosságra van szükség a későbbiekben is, hiszen egy műszak alatt akár ezer csibét is meg kell vizsgálni.
- Azt hiszem, a probléma maga a munka. Órákat töltesz a csibék hátsójának bámulásával, ez valóban nem túl vonzó - mondta a Brit Baromfi Tanács igazgatója.
