Gyerektartást kell fizetnie egy férfinek, habár impotens. A kislány nem is az ő gyereke. Akkor mégis hogy? – teszik fel joggal a kérdést.
Hét éven át élt párkapcsolatban – habár külön lakásban – egy férfi és egy nő Németországban. A férfi nemzőképtelen, abban az értelemben, hogy szexuális aktusra képes, csak éppen terméketlen a magja, azaz meddő. A kapcsolatuk azonban volt annyira elmélyült, hogy amikor a nő gyereket szeretett volna, a férfi hozzájárult egy mesterséges megtermékenyítéshez. Mindez 2007 júliusában történt.
A férfi ráadásul maga gondoskodott az idegen sperma „beszerzéséről”, és a háziorvosánál írásbeli nyilatkozatot tett: „Ezúton kijelentem, hogy az esetlegesen bekövetkező terhesség anyagi következményeit, illetve a vele kapcsolatos felelősséget vállalom.”
Első alkalommal nem sikerült teherbe esnie a nőnek, így 2007 decemberében és 2008 januárjában újabb próbálkozások következtek – kettejük egyetértésével. 2008. október 1-én világra is jött egy egészséges kislány.
A férfi ugyan még állta a baba stafírungjának, a gyerekszoba berendezésének egy részét, apaként fogadta a gratulációkat, örömmel pózolt a fényképeken is az újszülöttel, és kifizetett három hónap gyerektartást. De aztán becsukta a pénztárcáját, és nem volt hajlandó többet perkálni.
A bíróság azonban most jogerősen kimondta: hiába nemzőképtelen, „hozzájárult a mesterséges gyereknemzéshez, ezáltal szerződéses kötelezettsége van a gyerektartás fizetésére”. Egy ilyen nyilatkozat az igazságszolgáltatás szerint kötetlen formában is kötelező érvényű. Az ítélet szerint a férfinek több mint 17 ezer euró – 5,3 millió forint – tartásdíjat ki kell utólagosan csengetnie.
