A staffordshire terrier gazdája a majdnem végzetes kutyatámadás óta felé sem nézett Margó néninek.
Könyörgöm, húzzák le, mert itt halok meg! – kiabálta Schmalzl Edéné Margó néni október 9-én, s nem túlzott: a budapesti utcán rárontó staffordshire terrier fején, karján és kezén sebesítette meg. Az idős hölgyet napokig az intenzív osztályon tartották, s még jó ideig kórházban kezelik.
– Éppen hazafelé tartottam a bevásárlásból, amikor láttam, hogy egy gazdátlan kutya eredt a nyomomba. A furcsa mozgására figyeltem fel, s bár szeretem az állatokat, de ez nem úgy közeledett felém, mint a simogatásra vágyó négylábúak. Gyanakvásom alig tudatosult bennem, máris elkapta a bal kezemet, hihetetlen erővel a földre rántott. Nekem esett, végigharapta a karomat, majd a másik kezemnek és végül a fejemnek esett a fogaival. A jó tízperces hadakozás közben végig a tudatomnál voltam. Szörnyű fájdalmat éreztem, segítségért kiabáltam, de sokáig csak kővé dermedt embereket láttam magam körül. Nem hibáztatom őket, fordított helyzetben én is hasonlóan ledermedtem volna – meséli a Borsnak kórházi ágyán a 77 esztendős túlélő, akit végül – többek összefogásával – az eb által szintén kórházba küldött Hujbert József mentett meg.
– Józsi bácsi azóta kétszer is meglátogatott, nem győztem köszönetet mondani neki, de mindenkinek hálás vagyok az Országos Baleseti Intézetben – magyarázza Margó néni, akinek csillogó tekintete csak akkor komorul el, amikor az életére törő állat tulajdonosa felől érdeklődünk.
– A kutya gazdája felém sem nézett, de nem is vagyok rá kíváncsi! – fakad ki az egyedül élő Margó néni, akit reményei szerint hazaengedése után a fia segít majd.
– Egy darabig még biztos itt leszek. Már csak azért is, mert most fogják majd plasztikázni a csavarokkal teli bal karomat, amit még mindig nem érzek, de az ujjaimat szerencsére tudom mozgatni – mutat rá a súlyosan sérült végtagra a bekötött jobb kezével. A rendőrség kutyával való veszélyeztetés miatt indított eljárást.
