Agyvérzése miatt képtelen lábra állni a hétéves Zsoltika, akit nagyszülei nevelnek. A családot kitehetik a józsefvárosi lakásukból.
Folyamatos küzdés a fővárosi VIII. kerületben élő Sánta család élete. Napról napra élnek, mégis mindent megadnak hétéves unokájuknak. Sándor és felesége saját gyermekeként szereti Zsoltikát, akinek nemrég már hivatalosan is a gyámjai lettek.
– Szegénykém, születésekor agyvérzést kapott, ezért képtelen lábra állni. Folyamatos orvosi ellátást igényel – kezdi Sándor. A nagyapa elmúlt hetven, valaha kemény fizikai munkát végzett, ám rokkantnyugdíjasként ma már maga is felesége ápolására szorul. – Hihetetlen boldogság volt, amikor Zsoltika gyámságáról végre megjött a jogerős határozat. Hat és fél éve jóformán mi neveljük. Hamarosan azonban egy másik levél is jött: nagyon úgy néz ki, hogy kilakoltatnak bennünket – mondja Sándor.
Az Illés utcai szociális bérlakást tíz éve kapták meg, ám az elmúlt két évben nem tudták tartani a lépést a labkérrel: hétszázezer forinttal tartoznak.
– Zsoltikának csak a havi pelenkaköltsége 20-30 ezer forint. Nekünk azonban ő a legfontosabb – zokogja el magát a férfi. – A feleségemmel megfogadtuk: bármibe is kerül, életünk küldetése, hogy Zsolti lábra álljon, járni tudjon.
Mint a nagypapa elmondja, írtak Kocsis Máté polgármesternek is, a kerület vezetése azonban a bíróságra bízza az ügyben az eljárást.
– A legjobban az aggaszt, hogy ha kilakoltatnak, hiába lettünk Zsoltika gyámjai, elveszik tőlünk. Megmondtam a feleségemnek, ha nincs más, veszek egy liter benzint, és meggyújtom magam az Országház előtt.
