Nincs szörnyűbb annál, mint amikor egy szülőnek kell eltemetnie a gyermekét. Ezt a drámát élte meg Balla Zsuzsanna, akinek 29 éves fia a közelmúltban önkezével vetett véget az életének. Az édesanya azt mondja, olyan pokoljáráson ment keresztül, amit ellenségeinek sem kívánna.
– Őrjítő lelki fájdalom kínzott, de nem vártam enyhülést sem a gyógyszerektől, sem az alkoholtól. Úgy éreztem, csak a fiam szelleme hozhat megnyugvást – meséli Zsuzsanna a Borsnak, aki Diamondhoz, a Lélektolmácshoz fordult segítségért. – Tökéletes személyleírást adott a fiamról, és olyasmiket említett, amikről csak mi ketten tudtunk Krisztiánnal. Megkönnyebbülést vártam és válaszokat a miértekre. Megbocsátottam neki a tettét, hiszen világossá vált számomra, hogy mindenkinél nagyobb lelki fájdalommal küzdött – mondja az édesanya a legtöbb ember számára leginkább a felzaklatott lelkiállapottal magyarázható, felettébb szokatlan döntésről.
– Nem szívesen végzek szellemidézést, mert veszélyesnek tartom, de láttam a gyászoló anyukán, hogy enélkül képtelen lenne továbblépni, tovább élni – árulja el a médium, aki egy fillért sem kért a közvetítő szerepért. – A megidézett szelleme nem hagyott nyugodni, beszélni akart a legjobb barátjával is, akit végül a kíváncsiság hozott a találkozóra, semmint a hit. Az elhunyt azonban olyan témákat érintett, amik barátságuk mérföldköveinek bizonyultak. A srác fellelkesült, egyre többet akart tudni, rajtam keresztül kérdésekkel bombázta a lelket, aki megelégelve a faggatást, a szemünk láttára az édesanyjába költözött – idézi fel a nehezen hihető esetet Diamond.
– Euforikus érzés kerített hatalmába, miközben elvesztettem az önkontrollomat és az időérzékemet is. Bár a körülöttem állók szerint hátrabicsaklott a fejem, összefüggéstelen szavakat mormoltam és hánytam is, én semmi negatívat nem érzékeltem. Sőt! A korábbi elmélyült kapcsolatom mindezek hatására tovább erősödött a fiammal. Még tavasszal, szerelmi bánatában végzett magával, mégis, a szellemidézés óta tudom és látom, hogy velem van, és segít, ha hívom és szükségem van rá. A legnagyobb hőségben is libabőrössé válok, amikor érzem a közelségét – vallja be Zsuzsanna.
Lelki délibáb? A józan észnek ellentmondó pszichés túlélési mechanizmus vagy valódi természetfeletti érzékelés? Valahol mindegy, hiszen a lényeg, hogy Zsuzsanna elrugaszkodott a szörnyű mélypontról, és újra élni akar. Bár képtelen még arra, hogy fia fényképével a kezében kamerába nézzen, és elviselje közös életük színhelye, Vác örökös emlékidézését, minden erejét, pénzét és bátorságát összeszedve más városba költözött, ahol minden értelemben új életet kezdett. S újra képes mosolyogni és igent mondani az életre.
