Nem csak a Saul fiáért szoríthatunk az Oscar-gálán. A Carol című film is ott van az esélyesek között. Írója, Phyllis Nagy magyar származású, akit telefonon értünk utol.
Milyen érzés, ha az embert Oscarra jelölik? Reggelente úgy ébred, hogy úristen, ez képtelenség!
Hú, nagyon szürreális. Lassan elhiszem, mintha az USA elnökének jelölnék az embert, ez nagyon magas kitüntetés.
Édesapja magyar. Mennyire tekinti magát magyarnak?
Valójában a nagypapám született Magyarországon, egy Budapest melletti faluban, de hiába kérdezi, a nevet sajnos nem tudom. A háború elől menekült az Államokba. Édesapám már itt született, itt találkoztak New Yorkban édesanyámmal. Ami biztosan magyar bennem, az a humorérzékem és az eszem, mert a magyarok nagyon okosak és jó humoruk van.
Névjegy
Az 53 éves író karrierjét több mint húsz éve alapozta meg színdarabírással Londonban. Egyik legnépszerűbb munkája A tehetséges Mr. Ripley volt 1998-ban. A műből film készült Matt Damon és Jude Law főszereplésével. 2005-ben Nagy saját filmet rendezett: a Ben Kingsleyvel és Annette Beninggel forgatott Mrs. Harris több mint tíz Emmy-jelölést gyűjtött be. A Carolt Nagy forgatókönyve mellett további öt kategóriában jelölték.
Tanították magyarul?
A nagyapám próbált, de nem ment könnyen neki. A katolikus iskolában többnyire lengyel gyerekekkel voltam körülvéve, így elég bonyolult volt a helyzetem, nem ragadtak meg a magyar kifejezések.
A neve nagyon elterjedt magyar név, de nehéz volt a helyes kiejtést megtanulnia?
Nehéz volt, de ma is bajlódnak vele Hollywoodban, mindenki állandóan Názst mond. Pont a Saul fia rendezőjével, Nemes Jeles Lászlóval ültem a Golden Globe-gálán, a vacsora közben egyszer csak viccesen cukkolni kezdett: ki tudom-e mondani a nevem? Kimondtam, aztán megint kérte, hogy mondjam és megint és megint. És ez így ment. Jót nevettünk. A nevem miatt engem is gúnyolt a többi gyerek, de főleg a papám küzdött ezzel. Folyton éreztették vele, hogy bevándorló, kitaszítottnak érezte magát, az amerikaiak nehezen fogadták akkoriban az idegen magyar kultúrát.
Járt valaha nálunk?
Még nem. Talán jövőre megnézem Budapestet.
Beszéljünk a filmről. A Carol két leszbikus nő, Carol és Theresa története az 50-es évek Amerikájában. Hollywoodtól elég merész történet.
Nem volt könnyű megcsinálni. A forgatókönyvet még 1997-ben írtam, de nem lett belőle semmi. Aztán négy éve Cate Blanchett kezébe került, nagyon tetszett neki, odáig volt, hogy ő ezt nagyon meg akarja csinálni. A kiállása mindennél többet jelentett, de nem tudtuk, hogy ez még nem elég, és sokáig nem fogunk támogatót találni. Mert kinek éri meg egy ilyen film? Végül a Weinstein fivérek mellénk álltak. Tarantino filmjeit is ők viszik.
Ha már szóba hozta a Saul fiát, hogy tetszett?
Döbbenetesen hatásos alkotás. Olyan nézőpontot választott a rendező, amelyet az európaiak jól ismernek, de rajtuk kívül sokan nehezen értenek majd meg.
