<p>Biszku Bélát titokban, egy budai kiserdőben temették el. Nem az egykori kommunista belügyér az első, akinek különös temetése volt.</p>
A Tanácsköztársaság Szovjetunióban élő vezetőjének haláláról a Pesti Hírlap 1937. június 19-én így írt: „Kun Béla agyonlövetésének hírét – megerősítik“. Valójában ekkor még le sem tartóztatták, erre csak tíz nappal később került sor.
Sztálin előtte kétszer is felhívta: cáfolja a külföldi lapoknak letartóztatása hírét. Ezután jött érte a fekete Volga. Sem halálának időpontja és körülményei (vagy kivégezték 1938-ban, vagy börtönben halt meg 1939-ben), sem temetésének helye, ideje, sem sírjának holléte nem ismert. Feltehetően tömegsírban nyugszik, valahol a Szovjetunióban.
Bethlen István a Horthy-korszakban tíz évig volt miniszterelnök, majd 1944 decemberében feladta magát a Vörös Hadseregnek, és a Szovjetunióba hurcolták. Itthon maradt felesége, Margit 1946 márciusában levélben érdeklődött Sztálinnál férjéről, de a diktátor válaszra sem méltatta.
Az asszony az év végén újabb, kézzel írt, személyes hangvételű levélben könyörgött a Generalisszimusznak: árulja el, mi lett az urával. Nem tudhatta, hogy Bethlen István ekkor már két hónapja halott volt: 1946. október 6-án, egy moszkvai börtönkórházban szívbénulásban hunyt el. Hogy akkor hova temették, nem tudni, jelképes hamvait csak 1994-ben hozták haza és helyezték végső nyugalomra a a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
Az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökét és társait 1958. június 16-án Budapesten, a Kozma utcai börtönben végezték ki. Az akasztás után az orvosok megállapították a halál beálltát, majd felvették 120 forint napidíjukat. A holttesteket összedrótozták, és kátránypapírba csomagolva, arccal lefelé a börtön udvarán ásták el.
A tetemeket 1961-ben, egy éjjel titokban kiásták, és az Új köztemető legtávolabbi, 301-es parcellájába vitték. Itt is arccal lefelé temették el őket, a nyilvántartásba pedig álneveket írtak, Nagy Imre Borbíró Piroskaként került a listára. Párizsban, 1988-ban jelképesen búcsúztatták el őket, majd 1989-ben került sor méltó újratemetésükre százezrek előtt, a Hősök terén.
Az egykor rettegett kommunista diktátort, Rákosi Mátyást még a forradalom előtt, 1956 nyarán megfosztották pártfunkcióitól, s ezután a Szovjetunióba távozott. Hivatalosan gyógykezelésen, valójában száműzetésben volt, 1971. február 5-én, egy gorkiji kórházban halt meg. A magyar sajtóban egy cím nélküli hír jelent meg erről, temetéséről csak 1989-ben írhattak.
Hamvait Moszkvában ravatalozták fel, majd egy menetrend szerinti repülőjárat vécéjében, egy fadobozban hozták haza. Farkasréten, szűk körben temették el. Sírjára csak a neve, illetve születése és halála időpontja került. Mivel folyton meggyalázták a nyughelyét, később már csak a monogramot tüntették fel: R. M. 1892–1971.