Hét hónapig éjjel-nappal tanulta a magyar nyelvet a vietnami pap, hogy megértsék a hívek. Több mint tíz éve kapott egy üzenetet Vietnamban a Dom Bosco társaság rendfőnöke, hogy szeretnének meghívni papokat Európába, mert ott kevesen vannak. A most negyvenegy éves Tran Si Nghire Magyarország várt.
– Tízen voltunk testvérek, közülük én a legkisebb – mesélte a Borsnak Óbudán a szalézi áldozópap, templomigazgató. – Véletlenül lettem szerzetes. Tizenhárom évesen beálltam a Dom Bosco atya felügyelete alatt focizó gyerekek közé. Aztán tanulni is ott ragadtam, és amikor hat év után megkérdezték, hogy milyen irányba mennék tovább, én a papi hivatást mondtam. Szent Ferencet választottam védőszentemmé, így lettem Ferenc atya – emlékezett Tran Si Nghi.
– Magyarországon először Szombathelyre kerültem, ahol három hónapig csak az oltár mellett segédkeztem. Megszólalni még nem tudtam magyarul. Nagyon nehéz volt, mert az evangéliumot pontosan kiejtve kell idézni. Egy év után misézhettem először. Láttam az embereken a döbbenetet, hogy egy vietnami prédikál, de szeretettel befogadtak. Most Óbudán szolgálok, ahol szombat estétől vasárnap estig öt misét tartok. Sok gyerek jön, és mindig majdnem tele van a templom – mondta örömmel Ferenc atya.
