Négy Csongrád megyei férfi úgy döntött, kipróbálja, milyen lehet segédmotorral, konkrétan a jó öreg Babettával lemenni Szerbián keresztül Montenegróba, az Adriához. Az utat kilenc nap alatt tették meg. A csapat „korelnöke” a 62 éves Rigó Imre volt, Farkas Gábor, Gál Péter és Barta Zsolt tartott vele.
– Tizennyolc éves korom óta motorozom, az első járgányom egy 250 köbcentis Jawa volt – mesélte a Borsnak Imre.
– Ma harminc motorom van, a többsége segéd-motorkerékpár. Azt a Babettát, amivel részt vettem a túrán, három-négy éve vettem húszezer forintért. 1979-ben gyártották, de mindent felújítottam benne. A Babetta végsebessége jó esetben negyven kilométer óránként, úgyhogy az oda-vissza 1900 kilométeres út nem kis kaland volt.
– Mielőtt nekivágtunk volna, itthon 500-600 kilométeren teszteltük a motorokat. A túrán volt egy kísérőautónk, ami vitte a sátrainkat, az üzemanyagot, rengeteg alkatrészt és a szerszámokat. Szükség is volt rá. A Babetták egysebességesek, ezért több, különböző sűrűségű láncot vittünk magunkkal, és a sík vagy hegyi terephez igazodva cserélgettük őket – idézte fel Imre. Élményekben nem volt hiány. Kifelé a magyar–szerb határon nem engedték át őket a szerb hatóságok arra hivatkozva, hogy nincs rendszámuk, ezért kerülővel, Románia felől léptek be az országba. Előfordult, hogy olyan szintkülönbséget kellett leküzdeniük, hogy csak hússzal tudtak menni. A hegyekben hógolyóztak, az Adriában Budvánál és Bárnál is fürödtek.
– Hazafelé útba ejtettük Albániát is. Motoronként 45 liter benzint fogyasztottunk. Nekem kábé százezer forintból kijött az út mindenestül. Most már egy ennél hosszabb kirándulást is bevállalnék – summázott Rigó Imre.
