Óriási eltérések vannak a bérekben, amiket a külföldön működő magyar intézetek fizetnek. Indiában csak pár tízezer forinttal szúrják ki a helyi alkalmazottak szemét.
A világ 24 országában működik magyar kulturális intézet, feladataik igen hangzatosak: nemzeti kulturális örökségünk külföldi bemutatása, a kulturális, tudományos kapcsolatok fejlesztése és a helyiek magyar nyelvre oktatása. Az intézeteket hamarosan beolvasztják a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztériumba. Az MSZP-s Mesterházy Attila arról kérdezte a tárcát, hogy miként gazdálkodtak a közpénzzel.
Az intézetekben nem sokan dolgoznak, a legtöbben – tizennégyen – a szomszédos Bécsben, a legkevesebben – ketten – Szlovénia fővárosában, Ljubljanában. Az alkalmazottak egyik része magyar diplomata és szakember, a másik része helybeli. A magyar kiküldöttek havi átlagbére bruttó 1,5–3 millió forint között mozog, összesen havonta több mint százmillió megy el a fizetésekre. A külföldi dolgozók jussa viszont változó, esetenként rettentő szerény.
India fővárosában, Újdelhiben például egy-egy sofőr, takarító, felszolgáló, kertész, titkárnő és PR-asszisztens dolgozik a magyar intézetnél, és átlagosan csak 57 ezer forintot keresnek fejenként. Az egyiptomi Kairóban már 136 ezer forint környékén keres egy sofőr és egy titkárnő, ugyanakkor a törökországi Isztambulban az intézet egyetlen helyi alkalmazottja, egy asszisztens havi 2021 eurót, azaz több mint hatszázezer forintot kap. A nyugat-európai fővárosokban, például Brüsszelben és Londonban pedig már több ezer eurót lehet keresni a magyar intézetnél.
Érdekesség, hogy bár a magyar nyelvoktatás is feladata az intézeteknek, nyelvtanárt nem találtunk a felsorolt alkalmazottak között. Az állam egyébként további milliókat költ havonta az intézetek bérleti díjára, lakásbérlésre, rezsiköltségekre és szolgálati autókra.
