Illés Fanni nem hagyta, hogy a testi fogyatékosságok határozzák meg az életét: kerekesszékesként szépségkirálynő lett és úszóversenyeket nyer, most éppen olimpiára készül.
Forrás: Végh István
Összenőtt ujjakkal született, lábain pedig csak a combcsontok fejlődtek ki, Illés Fanni mégsem ezen változtatna.
– Az emberek gondolkodásmódját kellene akadálymentesíteni – magyarázza a 24 éves paralimpikon úszó.
– Sokan nem veszik észre, hogy az üzletvezetők, tulajdonosok érdeke is lenne, hogy megközelíthetővé tegyék a boltjaikat, hogy az idősek, a kismamák és a fogyatékkal élők is gond nélkül bejuthassanak. Így viszont kizárják a vásárlók egy részét. Fanni szépségversenyt nyert, szociális munka szakon tanul, idén pedig a riói paralimpián is indul. De nem ez jelenti számára a legnagyobb kihívást: nap mint nap meg kell küzdenie azért, hogy önállóan intézhesse hétköznapi teendőit.
– Nem egyszerű, de szerencsésnek mondhatom magam, mert az egyetemet, ahol tanulok és a kollégiumot, ahol élek, akadálymentesítették – teszi hozzá a csinos lány, aki egy ideje már a szintén akadálymentesített Tüske-uszodában edzhet a Komjádi uszoda helyett, ahol a trénere ölben vitte fel az emeleti medencéhez minden edzés előtt. Sok időbe telt, mire megtanulta, hogyan juthat el egyik helyről a másikra, és az sem könnyítette meg a helyzetét, hogy az emberek segítség helyett a legtöbbször csak megbámulták – már ha egyáltalán észrevették, és nem lökték fel.
– Amikor felköltöztem Budapestre, abba kellett hagynom a mankózást, mert egyszerűen nem figyelnek az emberek egymásra. Halad a város az akadálymentesítés útján, de még bőven van mit fejlődni. Megtanultam, hogy melyik üzletekbe tudok bemenni vásárolni, és az akadálymentesített útvonalakon utazom, bár sokszor ez óriási kerülőt jelent. Otthon, vidéken esélytelen, hogy egyedül kerekesszékkel bármit megoldjak, mert a település végképp nincs erre berendezkedve. A 2014-es Miss Colours International nyertese jelenleg a riói paralimpiára készül, az edzések minden idejét, energiáját felemésztik.
– A felkészülés nehéz, de nem fizikailag. Sokkal keményebb pszichésen feldolgozni azt, hogy minden napom egyforma, és csak az edzésről szól. Hihetetlenül monoton – meséli Fanni, aki heti hat napot edz, hogy szeptemberben a maximumot nyújthassa.
– Reggel 4.55-kor kelek, és hattól már edzésen vagyok, ami kisebb pihenőkkel egészen este fél hétig tart. De megéri, mert a cél az, hogy éremmel térhessek haza Rióból.
