Az emberek többsége fél a haláltól. Elsősorban azért, mert természetes - és jogos - sajátja az emberi természetnek, hogy tart az ismeretlentől. Most hat, a halálból visszatérő mondta el tapasztalatait a másvilágról. Alagút? Kert? Fények? Mi történik, ha kimegy belőlünk az élet?
Forrás: Pixabay
Egy férfi öt évvel ezelőtt esett át egy műtéten. Az operáció alatt annyi vért vesztett, hogy percekig a klinikai halál állapotában volt.
- Nem volt meleg vagy hideg, nem éreztem éhséget vagy fáradtságot, csak nyugalmat. Tudtam, hogy fény és szeretet van a közelemben, de nem éreztem rá késztetést, hogy meg kéne keresenem azonnal - fogalmazott a Mirrornak. - Emlékszem, hogy átgondoltam az életemet, de nem montázs-szerűen. Inkább úgy, mintha átlapoznál egy könyvet és egy-két töredéket elolvasnál belőle. Akármi is volt ez, megváltoztatott. Még mindig félek a haláltól, de már nem azért, mert nem tudom, hogy mi történik.
A Schneidah7 nevű felhasználó motorbaleset érte, a mentők már a klinikai halál állapotában szállították kórházba.
- Arra emlékszem, hogy fekszem a betonon és minden kezd elsötétüedni. Csak azért nem aludtam el, mert egy bizarr hangot hallottam, ami azt kiabálta? Ne hagyd el magad, hülyegyerek! Gyerünk, ember, kelj fel, KELJ FEL! - idézte fel a baleset napját. - Aztán azt éreztem, hogy valaki erősen megüti a bukósisakomat. Amikor kinyitottam a szemem, a bátyámat láttam guggolni mellettem. Ami azért is furcsa, mert ő évekkel ezelőtt meghalt túladagolásban. Mégis ott volt, nézegette az óráját és azt hajtogatta, mindjárt itt lesznek, majd elsétált. Jó lenne, ha másról is beszámolhatnék, de nem sok mindenre emlékszem, ráadásul a memóriám sem az igazi a baleset óta - tette hozzá.
Egy allergiás reakció hatására megállt a szíve annak a nőnek, aki a következőképpen emlékszik: - Emlékszem, úgy éreztem, mintha valaki húzna hátulról, lassan és finoman, mintha a a vízben haladnék, a fények pedig lassan eltűntek és visszajöttek. Aztán egy egyszer csak egy kertben találtam maga. Nem volt tele virággal, csak kikopott fű és por volt benne. Ezen kívül egy körhinta a közepén, körülötte két gyerek szaladgált, egy fiú és egy lány. Úgy éreztem, választhatok, hogy menjek vagy maradjak, mégis, amikor megpróbáltam elindulni, valami ott tartott. Átvettem az okokat, hogy miért kell visszatérnem. És amikor odáig jutottam, hogy nem szabad anyámat elhagynom, a valami, ami addig fogva tartott, elengedett. Ezután csúsztam vissza a testembe. A szívem hat perce állt le.
Tinédzserként hónapokig kemoterápiát kapott a TheDeadManWalks becenevű megszólaló. Egy fertőzés miatt többször került a klinikai halál állapotába.
- A legrosszabb az egészben, hogy visszaemlékezve minden nagyon békésnek tűnik. Olyasmi, mint megnyomni a szundi gombot a telefonodon reggel hétkor. Aztán nyomogatod egy darabig, de végül eszedbe jut, hogy munkába vagy iskolába kell menned és vár rád még egy csomó dolog.
Egy másik visszatérő így fogalmaz: - Tavaly szívrohamom volt és háromszor le is állt a szívem az sürgősségin. Akárhányszor kiütöttek és felébredtem (legalábbis így éreztem), egy-egy újabb szóviccel szórakoztattam az orvosokat. Semmi fény vagy alagút, olyan volt, mintha aludnék.
Egyetlen "visszatérő" számolt csak be arról, hogy nincs semmi a halál után. - Mintha kiütöttek volna. Sem álmok, sem képek, egyszerűen a nagy semmi - mondta.
