Imádja a japán kultúrát és 16 éve a kimonókat gyűjti a szombathelyi Schmitt Csilla. A közgazdászként végzett hölgy az első darabot egy teatanárnőtől kapta Japánban.
Van, aki szalvétákat, más autókat, motorokat, vagy éppen bélyegeket gyűjt. A Szombathelyen élő Schmitt Csilla ennél sokkal különlegesebb szenvedély, vagy inkább szerelem rabjává vált.
– Még gimnazista koromban kezdtem japánul tanulni egy nyári tanfolyam keretében – mesél a kezdetekről Csilla, akit az évek során fokozatosan beszippantott a japán kultúra sokrétűsége, a hagyományőrzés és persze a nyelv, amely érdekes módon ugyanúgy ragozó, mint a magyar, sőt hangállományában is hasonló.
– Kétezerben jártam először Japánban, amikor egy tea-tanárnőtől ajándékba kaptam az első kimonómat. Ők a tea szertartásos elkészítésének, a teaceremóniának a szabályait oktatják. Az ő számára már használhatatlanná vált, ugyanis apró barna teapöttyök voltak rajta, a kimonók pedig az anyaguk és a festésük miatt nem moshatóak – mondja a Borsnak a 2009-ben alapított Japán–Magyar Baráti Társaság szombathelyi tagozatának vezetője. Csilla később másoddiplomáját már a kimonókból írta, amelyből nagyjából ötven sorakozik a lakásában szépen összehajtva és papírtasakban tárolva, ahogyan kell. A yukatát sem lehet vállfán tárolni, ezt is összehajtva kell, bár papírt nem igényel.
– Japánban a kimonók mellett sokan viselnek yukatát is. Ezeket a pamutból készült ruhadarabokat általában fürdés után, a nyári melegben hordják a helyiek. Akár otthon, vagy utcán is – mondja Csilla, aki azt is elárulja, hogy egy mívesebb, drága selyemből készült új kimonó ára gyakran egy luxusautó árával vetekszik. Ezek kézzel készülnek, még a festésük is egyedi, a drága selyemről nem is beszélve. Nekem csak használt darabjaim vannak, de ezek között is akad több százezer forintot érő – mondja Csilla.
