<p>Egy igazi balatoni hajómatuzsálem ringatózik ma is menetre készen az alsóörsi kikötőben.</p>
Bolygó. Így nevezik azt a vitorlást, amelyről az ember ránézésre meg sem mondaná, hogy nem egy mai darab. Igaz, ez azért is lehet így, mert Fináczy László tulajdonosnak, illetve a hajó megóvásáért alakult alapítványnak köszönhetően 2012-ben restaurálták.
– Felújítása felemésztette egy kis budai garzonlakás árát. Mivel több mint ötven éven keresztül nem esett át nagyjavításon, a hajó palánkozásának cseréjét, javítását is el kellett végezni, ezért került sokba – árulta el a Bors érdeklődésére Kirchknopf Gábor, az alapítvány egyik tagja.
Bolygó 1925-ben készült a felső-ausztriai St. Gilgenben, Johann Ratz hajóépítő mester műhelyében. Egy évre rá már vízre is tették Fonyódnál. Emiatt kilencvenéves most, mivel a vitorlások életéveit vízre bocsátásuktól számolják.
A hagyományos technológiával, kétkezi munkával, nemesfából – mahagóniból, tölgyből, vörösfenyőből – épült hajó ma már ritkaságnak számít. Típusa alapján pedig abszolút egyedi darab az országban: harmincöt négyzetméteres úgynevezett Schwertkieler. Anno egy másik társával együtt érkezett hazánkba, az azonban a II. világháborúban megsemmisült. A vitorlás osztályában többszörös magyar bajnok és Kékszalag-győztes.
– A Balatonon kívül nem járt máshol a hajó, de faszerkezete miatt nem is tenne jót neki a szárazföldi szállítás. Érdekesség, hogy számításaink szerint Bolygó „csak” az ötödik legöregebb hajó a Balatonon, mivel például a Széchenyiek által építtetett Kishamis idén már 120 éves! – tette még hozzá Kirchknopf Gábor.
