Száz évvel ezelőtti időket idéző környezetben éli mindennapjait Tolvaly Ildikó. Tulipános háza akár egy vidéki település szélén is állhatna, Ildikó valójában Debrecen patinás kerületében él három kutyájával.
– Tizennégy évvel ezelőtt találtam a padláson egy régi virágmintás vázát. Onnantól kezdve a hozzá hasonló régiségekkel veszem körül magam. Ebben találtam meg az örömömet – meséli viccesen Ildikó, aki leginkább kétliteres, piros pettyes kannáit szereti.
Az egykor óvónőként dolgozó asszony konyhája sem modern, nincs mikrohullámú sütője sem. Igyekszik mindent saját kezével készíteni. Lánya, Anna esküvőjére is maga készítette a menyasszonyi ruhát. Mint mondta, nála a telefon legfeljebb arra való, hogy csörögjön, bár azt elismeri, hogy a technológiai újdonságokra szükség van. Szabadidejében saját maga fest, tapaszt, de leginkább padlásokon szeret kutatni száz évvel ezelőtti értékek után. Ildikó régiségekhez való vonzalma külsején is meglátszik, sosem hord nadrágot, kizárólag szoknyát és ruhát.
– Már csak egy vajköpülő hiányzik itthonról – árulja el az asszony, aki régiségeinek nagy részét nagymamájától örökölte.
Holmijainak többségét – csuprokat, szekérkereket, rokkát – lánya, veje és annak édesapja adományozta megőrzésre az asszonynak. Legrégebbi tárgya egy 1846-os téka Biharkeresztesről, de a ház többi berendezése sem fiatalabb hatvan évnél.
– Azt szeretném, ha az emberek, főleg a fiatalok látnák és megismernék a kincseimet, és azt az életmódot, amit élek. Később, ha már elegendő tárgyam lesz, szeretném őket kiállítani egy tájházban – tért ki terveire Ildikó, aki örökre hálás lesz mindenkinek, aki akár egy régiséggel is megajándékozta.
