Forrás: Thinkstock
Szabadság helyett túlóra, béremelés helyett hétvégi műszak, s ha nem tetszik, el lehet menni – szólt a szabály. Eddig.
A fizikai és betanított munkások terén tapasztalható hazai hiány ugyanis alaposan átformálta a kis- és középvezetők hozzáállását – írja Mezriczky László HR-szakemberre hivatkozva a napi.hu. A Bors ennek a jelenségnek és esetleges következményeinek járt utána Klein Sándor munkapszichológussal.
Különjáratok kényelme
A probléma az egyszerű, monoton munkaterületekre jellemző, ahol a vezetők a jutalmazás és a büntetés eszközeivel próbáltak hatni az alkalmazottakra. A helyzeten tovább rontott a munkahiány, így az emberek a napi megélhetésért kénytelenek voltak tűrni. A mostani fordulathoz elsősorban a vezetőségnek kell alkalmazkodnia – kezdi a szakember, aki szerint a lépéselőny olyan településeken érvényesül, ahol a munkás lakhelyének közelében akad konkurens vállalkozás, a más városba történő munkába utazás ugyanis a keresethez képest sokba kerül.
– Bár lehet, hogy egyre több cég újra munkásait szállító buszokat indít majd – vélekedik Klein Sándor, aki bizakodva mondja: egy folyamat elején járunk.
Pénzt vagy életet?
Azoknak, akiknél szó szerint a mindennapi megélhetés a tét, ott egy minimális béremelés is komoly ösztönzőerő a munkahelyváltásra, nem beszélve a bánásmódról – hangsúlyozza a munkapszichológus, hozzátéve: nehezebben vált az, aki jól érzi magát a helyén. Mint mondja, az 1930-as évektől komoly kutatásokat végeztek arra nézve, mivel növelhető a hatékonyság. Meglepő, de már a világítás javítása is pozitívan hat a termelésre, ugyanakkor a vezetők beosztottaikkal való törődése, beszélgetése, azok problémáinak meghallgatása és megfontolása egyenesen csodákra képes. Bár ezt a főnökök is tudják, mégis hajlamosak időről időre elfelejteni.
– Ha az ember azt csinálhatja, amiben örömét leli, ráadásul mindezt egy jó kollektívában, figyelmes vezetőséggel, akkor komoly anyagi különbség kell ahhoz, hogy az illető elgondolkodjon a munkahelyváltáson. Bízom benne, hogy az új helyzet a munkakörülmények és a bánásmód terén komoly változásokat hoz majd, s mivel a jóhoz könnyű hozzászokni, idővel mindez egyre több helyen nem extrának, hanem alapnak számít majd – reménykedik a szakember.
Megbecsülve
Míg egyes cégvezéreket hidegen hagy a legegyszerűbb alkalmazottainak nyűge-baja, addig például a skandináv vállalatoknál alsó szinten is odafigyelnek a munkások panaszára és igyekeznek azt helyben kezelni. Tudják ugyanis, hogy hiába élnek messze északon a felső vezetők, a megoldatlan problémák eljutnak a fülükbe, az pedig rossz fényt vet a cég jó hírnevére, amit nem engedhetnek meg maguknak. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az elégedett dolgozó a munkaidőn túl is szereti a munkahelyét, nem mond róla rosszat, a kölcsönös megbecsülés jutalma pedig hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolat.
Új helyzet, régi vezetők
