Forrás: Wikipedia
Megrázó dolgokat állít könyvében egy holokauszt-túlélő a halál orvosáról. Yehuda Bacon azon kevesek közé tartozik, aki saját lábán hagyhatta el Auscwhitzot, mely örökre elvette tőle szeretett édesapját. Az elismert festővé és szobrásszá vált művész 13 évesen került a nácik fogságába, 15 esztendősen veszítette el édesapját, ám a haláltábor emlékei máig élesen benne élnek.
– Bizonyára szerette Mozartot Josef Mengele, mert a foglyok válogatása közben előszeretettel fütyült az osztrák zeneszerző repertoárjából – idézi a művészt a Daily Mail brit internetes portál, majd folytatja Bacon emlékezését a náci orvosról: – Velünk, gyerekekkel rendes volt, sosem ütötte meg egyikünket sem.
Mindez alátámasztja azokat az állításokat, hogy Mengele udvarias volt a rabokkal, ugyanakkor kísérletei során embertelen dolgokra vetemedett: altatás nélkül operált, csonkított, embereket varrt össze, kasztrált és vegyi anyagokkal szemszín-átváltoztatásokkal is próbálkozott. Tömegek halála szárad a lelkén.
A veszteség Yehuda Bacont is érintette: – Okos fiú voltam, pontosan tudtam, hogy akkor látom utoljára az apámat és az elválás nagyon, nagyon nehéz volt. Azt mondtam neki, hogy élni fog és találkozunk majd Izraelben, miközben tudtam az igazságot, ahogy ő is: az volt számunkra az utolsó alkalom.
A nagy fájdalom nagy tettre sarkallta, s nagy tanulsággal ajándékozta meg Yehuda Bacont, aki Auschwitzból való szabadulása után azt írta:
„Gyermeként azt gondoltam, majd én megmondom az egész világnak, mit láttam Auschwitzban, remélve, hogy a világ egyszer majd csak megváltozik. Ám a világ nem változott meg és nem akart hallani Auschwitzról. Jóval később értettem meg igazán, mi a szenvedés értelme. A szenvedésnek akkor van értelme, ha te magad leszel más.”
