A román autóipar első sorozatgyártású gépjárműve volt a Dacia, amelynek 1967-ben kezdődött a karrierje az 1100-as típussal. Tömegével aztán az 1300-asok és 1310-esek futottak a szocialista országokban, így a magyar utakon is. Évtizedekkel később, 2000-ben egy salgótarjáni fiatalember a folkzenekarának rendszeres erdélyi fellépései alkalmával annyira beleszeretett a francia Renault kommunista változataiba, hogy a megszállottjaivá vált.
– Lenyűgözött ez a konstrukció, amit gyakorlatilag a rossz román utakhoz terveztek. Amikor beültem egybe, azt hittem, három métert sem fogunk tudni megtenni vele. A helyiek nem is értették, mi a problémám, mivel a Dacia hiába csörgött-csattogott, ment előre. Mondhatni, ócska utakra ócska kocsit gyártottak – mondta nevetve a Bors érdeklődésére Bacskai Balázs. A fanatikus gyűjtő elkezdett könyveket, maketteket, kezelési útmutatókat, egyéb ereklyéket beszerezni – leginkább Romániából. De veterán- és régiségbörzéken is sokszor megfordul, és az interneten is szokott vadászni.
– Az egyik legbecsesebb tárgyam a daciás hamutartó. Van hozzá daciás cigim is, az egyik bontott csomagból meg is szoktam kínálni azokat, akik dohányoznak. Balázs már több száz ezer forintot áldozott a szenvedélyére, az általa leginkább áhított darab pedig egy Dacia kombi Ceausescu Romániájából.
– Volt már egy ilyen autóm, nagyon szerettem. Sajnos két drogos fiatal ellopta, és árokba fordultak vele. Akkor mérgemben eladtam a roncsot, amit azóta megbántam. Főleg, mert kombit igen nehéz jó állapotban találni – tette hozzá a retró román kocsik szerelmese.
