Azért kezdtem el versekkel foglalkozni, hogy a problémáimat kiírjam magamból – mesélte a Borsnak Sárándi Szilvia, akit már kisiskolás korában is vonzott a költészet. A 32 éves nőnek immáron három kötete is megjelent, a szavakon túl azonban az ecsettel is jól bánik.
Szilvi egyévesen került be a berettyóújfalui kórházba, ahol egy rejtélyes fertőzés támadta meg a szervezetét. Az izmai elkezdtek elhalni, amely miatt jelenleg is csak kerekesszékkel tud közlekedni. Az orvosok akkor azt jósolták, hogy maximum 14–16 évet élhet – szerencsére azonban nem lett igazuk.
Jelenleg a Hajdú-Bihar megyei Biharnagybajomon él a családjával. Megtanult együtt élni a betegségével, egyúttal ki is használta az ebben rejlő lehetőségeket. Célja, hogy találjon egy állandó hivatást, de addig is életének nagy részét a kötészet és a művészet teszi ki.
– Először csak füzetbe írtam a verseket, amelyek nagyon tetszettek a barátaimnak. Leginkább a természetet foglalom bele ezekbe. Vannak letargikus verseim is, amelyek a panaszaimról szólnak, de a való életben egyáltalán nem ilyen vagyok – mondta Szilvi, akinek a munkásságára egyre többen figyelnek fel.
– Rendszeresen hívnak különböző rendezvényekre, ahol általában a verseimet szavalom el. A harmadik kötetem bemutatójára sokan eljöttek, előtte pedig a festményeimet is meg lehetett nézni egy kiállítás keretén belül – büszkélkedett Szilvi.
