Forrás: Thinkstock, MTI
Drámai történetről számolt be a Népszabadság. Egy 37 éves nő vezetés közben kapott infarktust és sztrókot az M0-son Ecsernél, és az eset bejelentése után másfél órával érkeztek ki autójához a mentők. Utólag a szerkesztőségnek elismerte a késést az Országos Mentőszolgálat, és azzal magyarázta, hogy közvetlenül az eset bejelentése után egy nem lélegző babához hívták ki őket. Ezért a diszpécser a már útnak indított rohammentőt átirányította a csecsemőhöz, az ájult nőhöz pedig egy másik mentőautót küldtek.
Az üggyel kapcsolatban megkerestük az OMSZ-t. A Bors arra volt kíváncsi, hogy a diszpécserek mi alapján döntik el az esetek közötti fontossági (sürgősségi) sorrendet, azt, hogy hova küldenek előbb mentőt. „Általánosságban elmondható, hogy minden lehetséges lépést megteszünk a vis maior helyzetek esélyének csökkentése érdekében” – írta a mentőszolgálat válaszában. (Vis maior: előre nem látható, elháríthatatlan akadály, külső körülmény.) Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha időközben súlyosabb esetről érkezik bejelentés, akkor a már útnak indított mentőautót átirányítják oda. Ha nem így tennének, a súlyosabb állapotú beteghez messzebbről, hosszabb idő alatt érne ki a mentő.
Ez történt az említett helyzetben is: a diszpécser rádión átirányította a csecsemőhöz a kocsit, mivel abban a pillanatban ez a döntés garantálta a legnagyobb esélyt a kicsi életének megmentésére. Az OMSZ válaszából az is kiderült, hogy vizsgálják, megfelelően mérlegelt, döntött-e a szolgálatban lévő diszpécser.
A Népszabadság információja szerint a nő kórházban gyógyul. A három hónapos csecsemőt nem tudták megmenteni. Az esetről a BorsOnline is beszámolt: a péceli kislány délutáni alvás közben bukhatott, azaz felböfögte az ételmaradékot, az elzárta a légutakat, és megfulladt.
