Legyen busz, metró vagy villamos: a tömegközlekedés velejárója a tömeg. A tömegben pedig mindig akad legalább egyvalaki, aki megkeseríti a többiek életét. Lássuk a legbosszantóbbakat, akik ha magukra ismernek, talán változtatnak a szokásaikon! Mindannyiunk örömére.
Terpeszülők
Nem feltétlenül testesek, ám terpeszkedésükkel két-három ülőhelyet elfoglalnak. A mások iránti figyelem hiányát az egészségesnél nagyobb egóval ellenpontozzák. Ők vannak a legjobban megsértődve, ha valaki finoman jelzi: helyet foglalna. Elégedetlenségük mértéke egyenesen arányos a leülni szándékozó korával, és fordított arányban áll annak egészségügyi állapotával.
Hordárok
Csomagjukat praktikusan a földre teszik, közvetlenül az ajtóban. Nehéz a pakk, pár megálló, és leszállnak – magyarázatból bőven akad, ha már figyelmességből, logikából nem jutott. Egyesek észérvekkel igyekeznek beljebb terelni őket, a kikerüléssel próbálkozók jó eséllyel elvágódnak a rossz helyre pakolt csomagban, felbosszantva a le- és felszállók gátját.
Étvágygerjesztők
Csak erőteljes illatú és koszolásra alkalmas ételt és italt választanak. A környezetükkel és a kulturált étkezés szabályaival nem törődve, zsákmányukat a mozgó járművön töltik a bendőjükbe. Ha egy fékezés során úgy borulnak, hogy a táplálékuk egy része a mellettük lévők ruháján landol, az mindig a béna sofőr hibája. Hogy ne érezzék magukat kellemetlenül, még ők vannak felháborodva.
Csipkerózsikák
Álomba ringatja őket a szerelvény finom zötykölődése. Bár állva is képesek elaludni, ülve az igazi, ahol a mellettük ülő vállánál keresve sem találnak jobb párnát. Tettüket horkolással illetve a másik ruháját megjelölő nyálcsíkkal koronázzák meg.
Úttörők
Minél beljebb, annál jobb! – szól a mottójuk, s már messziről felismerhetőek a hátizsákjukról, s arról, hogy előszeretettel engednek maguk elé bárkit a felszállásnál, majd ott gond nélkül keresztülfurakodnak a tömegen a jármű belseje felé. Két megállóval később pedig ugyanazon az úton tülekednek a kijáratig.
Lemezlovasok
Tudják, mi a sláger és örömmel osztják meg az utazóközönséggel. A mobilra csatlakoztatott, túl hangosra állított fejhallgatójuk teszi a dolgát, az ügyeletes zenefelelős pedig elégedetten rázza a fejét az ütemre, ügyet sem vetve a kihallatszó zene miatt a fejüket csóválókra. Igazából mindenki hálás lehetne neki az ingyenszórakoztatásért. Vagy nem.
Veterán deszantosok
Élemedett koruk és nehézkes mozgásuk ellenére elsőként igyekeznek leszállni a járműről, melynek megállójában nem akad segítség a lejutáshoz. Mérlegelik a helyzetet, gyűjtik az erőt és a bátorságot, s fülükben Neil Armstrong szavai visszhangoznak: egy kis lépés nekem, nagy lépés az emberiségnek. S ezzel a mögöttük egyre növekvő embertömeg is maradéktalanul egyetért…
Ajtónállók
Akárcsak a középkori paloták kapujánál, úgy posztolnak a villamosok és metrók ajtói mellett a legalább 170-180 centiméteres utasok, hátukat kényelmesen nekidöntve annak a korlátnak, melybe azok az alacsonyabb utazók tudnának kapaszkodni, akiknek esélyük sincs elérni a felső vízszintes csőre szerelt fogantyúkat.
Hangosbeszélők
Általuk minden részletre kiterjedően képbe kerülhetünk olyan emberek munkahelyi és magánéleti örömeiről, válságairól vagy éppen pikáns pletykáiról, akiket véletlenül sem ismerünk. Többnyire kellemetlen, idegesítő beszédhanggal rendelkeznek, s ők vagy a mobil túloldalán lévők, netán mindketten nagyothallók, különben miért kiabálnának úgy, hogy zeng tőlük az egész jármű.
Összeállította: Balajti Péter
