A ma már 25 éves fiú a szabadlábra helyezési meghallgatáson találkozott újra apjával.
Brryan Jackson csak 11 hónapos volt, mikor édesapja, Brian Stewart megfertőzte őt a betegséggel, hogy ne kelljen később gyerektartást fizetnie. A férfi tettéért életfogytiglani börtönbüntetést kapott, fia pedig azt akarja elérni, sose engedjék ki onnan.
Brryan édesanyja akkor hagyta el az apát, amikor az lelkileg és fizikailag is bántalmazta. Pedig az apa „nagyon izgatott volt” a gyerek születése előtt, de minden megváltozott, amikor az Öbölháború Sivatagi Vihar nevű hadműveletéből hazatért.
Azután Stewart tagadta, hogy ő lenne a gyerek apja, és ezzel fenyegette az anyát: „a gyereked nem fogja megélni az ötéves kort”. DNS-tesztet követelt, és többször bántalmazta az anyát. Ekkor megszűnt a szülők közötti kapcsolat.
Brryant aztán 11 hónaposan kórházba kellett szállítani egy asztmaroham miatt, és ekkor úgy gondolta az apa, eljött az ő ideje. Több vértesztet is ellopott a laboratóriumból, ahol dolgozott, és otthon tárolta azokat. Még viccelődött is a munkatársaival, hogy ha valakit beinjekciózna ezekkel, soha nem is jönne rá, mi a baja.
Amikor Stewart elment meglátogatni a kórházba fiát, az anya nagyon meglepődött, hiszen „nem volt egy túl aktív apa”. Aztán Stewart elküldte a nőt egy kávéért, és amikor egyedül maradt a fiával, befecskendezte neki a fertőzött vért.
Brryannek azonnal elkezdett romlani az állapota. Nagyon rosszul lett, nem csak azért, mert HIV-vírussal fertőzték meg, hanem azért is, mert másik vércsoportú vér került így a szervezetébe.
A kórházban aztán csak-csak felépült, de mikor hazamehetett végül, újra beteg lett. Négy évébe került az orvosoknak, míg rájöttek, mi a baja a fiúnak. Brryan orvosa egyszer álmából kelt fel, és felhívta a kórházat, hogy vessék alá a fiút HIV-tesztnek.
Az eredmény mindenkit lesokkolt: már teljesen kialakult az AIDS és három opportunista fertőzés a gyereknél. Öt hónapot adtak neki.
A kezelésekre aztán jól reagált a szervezete, és jobban lett, bár hallása 70 százalékát így is elvesztette. Aztán iskolába is elkezdhetett járni, de ott betegsége miatt állandóan megszégyenítették, zaklatták. Senki sem nézte jó szemmel a fiút, ahogy mesélte a Daily Mailnek: „a 90-es években járunk, amikor az emberek még azt hitték, hogy a vécéülőkén keresztül is AIDS-es lehet valaki”.
Külön mosdót kellett használnia, nem ihatott a ivókútból, nem hívták meg osztálytársai szülinapi bulijaira. De talán ez nem is olyan nagy gond, hiszen mindenki úgy hívta: „a buzi fiú, az AIDS-es fiú”.
Nagyon egyedül érezte magát ebben az időszakban, amin az se segített, hogy felfogta, mit tett vele az apja. Miközben a filmekben azt látta, ahogy a szülők a pálya széléről szurkolnak gyerekeiknek.
Nemcsak megpróbált megölni, hanem gyökeresen megváltoztatta az életemet.
Brryan próbált öngyilkos is lenni, végül azonban a kereszténység felé fordult, amely segített neki megbocsátani apjának. Tavaly aztán nevet is váltott, addig Bryan Steward Jr. volt, ekkor azonban felvette anyja leánykori vezetéknevét, így lett Brryan Jackson.
Apját nemrégiben megpróbálták szabadlábra helyezni, a meghallgatáson ott volt Brryan is, aki viszont nem akart szemkontaktusba kerülni vele. Felismerte az apát, de nem tekinti annak. Amikor a meghallgatáson fiának nevezte Brryant az apa, a fiú feltette a kezét, hogy ő nem az, ő az áldozata.
Az apa végül öt éven keresztül nem kérvényezheti szabadlábra helyezését, ami a fiúnak nagyon felszabadító érzés volt.
A napjainkban motivációs trénerként tevékenykedő Brryan közben a hatásos kezelésnek hála olyan jól an, mint korábban sose. A napi gyógyszeradagja 23-ról egyre csökkent, a HIV-vírus sem mutatható már ki a vérében. A következő céljára fókuszál már: hogy apa lehessen.
