<p>Tizennyolcas helyett huszonegyes karikával akarták vetíteni a magyar kriminológia legvéresebb sorozatgyilkosának rémtetteiről készült filmet.</p>
1957-ben a legvadabb bulvárhíreket is felülmúló történés rázta meg Magyarországot. Brutálisan meggyilkolt nő holttestére bukkantak, megöléséért pedig az ártatlan Kirják Jánost ítélték halálra. Hét év után derült csak ki, hogy rossz embert ültettek le, az öldöklés ugyanis újrakezdődött, sőt „megszületett” Magyarország első sorozatgyilkosa. Kovács Péter, a martfűi rém hol kalapáccsal, hol fojtással végzett áldozataival, megcsonkította őket, és volt, akiket meg is erőszakolt. A kéjgyilkos történetét dolgozza fel Sopsits Árpád A martfűi rém című filmjében.
– Ez egy többdimenziójú, összetett film, és éppen ez az összetettsége érdekelt. A történet nemcsak a nyomozásról szól, hanem az egész rendszerről, amelynek egyben kritikája is, hiszen egy embert ártatlanul ítéltek el. A film az első gyilkosságnál kezdődik és Kovács Péter elfogásáig tart. Vannak kreált helyszínek is a filmben, de például az öcsödi hidat valós helyszínként használhattuk, ugyanis azok még mindig ugyanúgy néznek ki, mint 60 évvel ezelőtt – mondta Sopsits Árpád, aki azt is elárulta, bár a történet brutális, nem kifejezetten véres a film, ugyanis nem horrort akart készíteni, hanem feszültségekkel teli, izgalmas thrillert. Ez végül olyan jól sikerült, hogy a készítők úgy gondolták, a hivatalosan nem is létező 21-es korhatár-besorolást kellene rakni a filmre.
– Végül úgy döntöttünk, hogy ha felnőtt állampolgárnak elfogadunk egy 18 évest, miért ne fogadnánk el mozinézőnek is. Azért gondoltuk eredetileg ezt a megoldást, mert amikor először látták a filmet nézők, volt, aki kiborult, hiszen nagyon megterhelő a film pszichésen és lelkileg is – mondta a rendező.
Medence helyett tóban forgattak
A filmben az eredeti helyszínek és a hiteles dokumentáció mellett több igen különleges jelenet is látható, gázolás, sok éjszakai felvétel és víz alatti epizód is.
– Ragaszkodtam hozzá, hogy ezeket a jeleneteket igazi tóban csináljuk és ne medencében. Így három napig tartott, miközben, ha ugyanezt stúdióban csináljuk, meglett volna másfél nap alatt is. Sokkal bonyolultabb, hiszen nem lát rendesen az operatőr, de így hitelesebb – magyarázta Sopsits.
