Miközben Budapest utcáit rója többtonnás járművével, kedves gesztusokkal szórakoztatja az utasokat Fodor Zsolt.
Futótűzként terjed egy bejegyzés a Facebookon, amiben ódát zengenek egy 29 éves buszsofőrről. Eszerint a 159-es végállomásán felszállt a buszra egy anyuka két kisgyerekével – az egyik babakocsiban ült. A tömött busz lépésben haladt, mert nagy volt a forgalom. A kisebbik gyerek elkezdett nagyon sírni, ám egyszer csak a buszvezető hangját lehetett hallani: „Ne sírj, kicsi! Mindjárt kapcsolok neked egy kis zenét. De várj, még híreket mondanak.” Mivel a gyerek figyelmét a zene sem kötötte le, a sofőr mesélni kezdett. A Bors megtalálta Fodor Zsoltot.
– 2006 óta a vezetésből élek. Korábban élelmiszert is szállítottam, de a nagy álmom mindig is a buszvezetés volt. Ezt a lehetőséget nekem a BKK vállalkozója, a VT–Arriva adta meg egy évvel ezelőtt, így hálám jeléül megpróbálom kiválóan végezni a munkámat. És mivel elég nehéz gyerekkorom volt, kisebb és nagyobb utasaimat is szórakoztatom egy kicsit – mondja a fiatalember, akivel a csepeli 159-es járaton lehet találkozni, és élethelyzetekre, utazási szituációkra próbál viccesen reagálni.
– Nálam ez teljesen spontán történik. Valaki múltkor tüsszentett, erre megszólaltam, hogy egészségére, amit az egész busz hallott. Néhány napja egy kétéves kisfiú szállt fel a nagyszüleivel. Megkérdeztem a nevét, és bemondtam a mikrofonba, hogy sok szeretettel köszöntöm Milánt, aki most velünk utazik. Fülig ért a szája. A végállomáson pedig mindig elköszönök az utasoktól. Annál nagyobb boldogság talán nincs is, amikor mosolyogva, integetve szállnak le. Zsolt nem tagadja: vannak irigyei, és időnként beszólásokat is kap, de szerinte nem lehet és nem is kell mindenkit szeretni.
