Sz. István 2016. október 28-án pénteken este hazafelé sétált a munkából, amikor a Szigony utca Tömő utca sarkán egy nagyobb társaság mellé ért. Az utolsó emléke az volt, hogy ki akarta kerülni a körülbelül 8 fős társaságot, aztán érzett egy ütést az arcán, majd eszméletét vesztette. István a Fiumei úti kórházban tért magához. Itt tudta meg, hogy többszörös arc- és orrcsont törést szenvedett. Már ott ki akarták hallgatni a rendőrök, de az orvosok szerint sem volt olyan állapotban, hogy vallomást tudjon tenni.
A baleseti sebészetről még az nap este átszállították a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikára a Mária utcába. Itt gipszbe rakták az orrát, majd befektették a klinikára. Kedden a reggeli viziten az orvos közölte vele, effektív nincs rászorulva, hogy benn feküdjön, itt is és otthon is fájni fog, ezért mindegy hol fekszik, inkább menjen haza. Majd arra kérték, pénteken jöjjön vissza a zárójelentésért. Persze, ha közben az orrából vér ömlene, haladéktalanul jelenjen meg.
A férfi csütörtökön kénytelen volt visszamenni, mert az véres váladék folyt az említett testrészből, amely nem akart elállni. Nem a korábban ismert kezelőorvosa látta el, hanem egy számára ismeretlen, aki a kezelést követően hazaengedte. Pénteken - ahogy kérték - megjelent a klinikán, hogy átvegye a zárójelentést, amelyből kiderült számára, hogy péntekig a papír szerint bent feküdt.
Búcsúzóul leszedték róla a gipszet. István úgy érzi, átvágták, egy TB-s csalás része lett, akaratlanul. A Hírpress információ szerint a férfinek azt is elmondták, ne jelenjen meg hivatalos helyen addig, amíg a papírok szerint kórházban fekszik.
A kórház így reagált:
Szabályosan járt el az Arc-Állkapocs-Szájsebészeti és Fogászati Klinika a szóban forgó beteg ellátásával, az elkészített dokumentációval és a finanszírozás elszámolásával kapcsolatban. A páciens állításával ellentétben a betegfelvételről és a kezelés minden eleméről hivatalos és a szabályoknak megfelelő dokumentumok készültek – ahogy minden egyéb esetben is.
Az érintett október 29-én került az Arc-Állkapocs-Szájsebészeti és Fogászati Klinikára arc- és orrcsonttörés miatt. Miután ellátták, és állapota nem indokolta a kórházi tartózkodást, november 1-jén felajánlották neki, hogy hazamehet. Ezt a gyakorlatot adaptációs szabadságnak hívják, ami azt jelenti, hogy a beteg, miután megkapta a gyógyszeradagját, az otthonában gyógyulhat tovább, de a klinikán az esetleges komplikációk esetére fenntartják az ágyát. Mivel a november 4-ei kontrollvizsgálaton nem találták indokoltnak az adaptációs szabadság fenntartását, a beteg megkapta a zárójelentését.
A páciens távozásának időpontja nem befolyásolta a finanszírozást, a klinika ugyanekkora összeget kapott volna a társadalombiztosítótól akkor is, ha november 1-jén állítják ki a zárójelentést. A zárójelentés átvételét a páciens aláírásával igazolta, semmilyen észrevétellel nem élt sem a dokumentációval, sem az ellátással kapcsolatban.
