Magyarországon hajléktalanként élt, Bécsben jelentős festőként ismerik el Bakos Tamást. Nem mindennapi történet az övé. Történetét eredetileg az Artportal írta meg. A ma már jó nevű festőművész, aki a festészetet soha nem tanulta, Nagykőrösön született, felszolgálónak tanult, majd felköltözött Budapestre és tizenhárom évig hajléktalanként élt. Kidobott vagy lomtalanításokon talált kartonokra, falemezekre festett és képeit fillérekért eladta, hogy abból festéket vásárolhasson.
Előfordult, hogy másfél évig a hozzátartozói sem tudtak róla semmit. Életében a fordulatot az hozta, hogy Bécsben élő húga megmutatta néhány képét Walter Famlernak, egy ottani híres kulturális központ vezetőjének, aki beleszeretett azokba. Első kiállítása 2014-ben volt.
Lett szponzor, lakhatás, vászon és műterem egy pár képért cserébe. Műveit nem kényszerítik galériákba, tudják, hogy egy művész „felépítéshez" idő kell, ezért inkább olyan helyekre viszik a képeit, ahol bárki megnézheti azokat. Például közintézményekbe. Gréczi Emőke újságíró találkozott is vele Bécsben a kiállítása megnyitóján és meglepő dolgokat mesélt nekünk a művészről.
– Az érdekli, ami az utcán történik, a színek és a fények, az anyagiak egyáltalán nem. Megtehetné, hogy nyugalomban és jó módban éljen, és semmi más dologgal ne foglalkozzon, csak a festészettel. A korábbi életmódja azonban nyomot hagyott a gondolkodásában. Az utcákat járva, ahol kidobott bútort talál, annak a hátlapját lefeszíti és haza viszi, hogy fessen rá – mondta lapunknak Emőke.
