Borzák Tibor, a Szabad Föld újságírója harminc évet szentelt életéből annak, hogy minél többet megtudjon Petőfi Sándorról. Személyesen is részt vett 1989-ben a barguzini expedíción, amely során kihantolták Petőfi feltételezett csontjait. (Tartja magát a legenda, hogy a költő nem hunyt el Segesvárnál az 1848–49-es forradalom végén, hanem Szibériába került hadifogolyként.) Erről egy vaskos kötetet írt, most pedig egy újabb könyvvel rukkolt elő Rokonom, Petőfi címmel.
– Egészen az 1700-as évekig mentem vissza a családfa feltérképezésében – árulta el a szerző, aki az apai (Petrovics) és az anyai (Hrúz) ágon is igen komoly kutatásokat végzett. Akadt például olyan ág az ország déli részében, amelyről kiderült, tagjai hiába hitték évtizedekig, hogy Petőfi rokonai, valójában egy másik, vajdasági Petrovics családhoz tartoznak.
Az viszont napvilágot látott, hogy például a 2015-ben elhunyt neves szociológus, Hankiss Elemér is Petőfi-leszármazott, mégpedig a Petrovics-ágon.
– Gyakorlatilag tőlem tudta meg mindezt, amikor egy interjú során összehoztuk gyerekkori játszótársával, rokonával, aki szintén a Petrovicsok utóda. Nagyon meghatódott, ugyanakkor jelezte, ezzel az információval nem fog és nem is akar kérkedni – mesélte Borzák Tibor, aki hangsúlyozta, nem tudományos igényű művet akart létrehozni ezzel a könyvvel, inkább irodalomtörténeti oknyomozásnak nevezné. – A kutatás legfontosabb tanulsága talán az volt, hogy megfigyelhettem, mennyire egyszerű, ám tisztességes családból emelkedett ki ez a zseni, Petőfi Sándor.
