Orgiák, kiélt sanzonénekesnők és frivol couplettek hajlékának nevezi Mikszáth „Cassius” álnéven írt egyik művében Pest egyik legnevesebb mulatóját, a Kék Macskát.
Híresebb volt, mint Petőfi, a tokaji bor és a magyar lovak együttvéve – állítja a kor jeles humoristája, Ágai Adolf. A jelek szerint nem is véletlenül, hisz az 1860-ban nyílt Kék Macska mulató nemcsak a városban, de külföldön is különös hírnévnek örvendett. A Király utca és a Holló utca sarkán álló bérház adott otthon a Blau Katzénak (azaz a Kék Macskának), de ha tovább sétáltunk az utcán, a mulató többi tagját – Tarka Macska, Vörös Macska és Fekete Macska – is megtalálhattuk. Azonban a Kék Macska volt az első mulató, ahol az úri közönség nagyja megjelent.
A hazai írók és költők egyik kedvelt helye volt, de csak Jókai Mór és Mikszáth Kálmán voltak elég merészek ahhoz, hogy egy-egy művükben beismerjék: állandó vendégei voltak a lebújnak. Szokatlan módon azonban csak ők ketten voltak ismert hazai „hírességei” az orgiáknak otthont adó mulatónak. Cserébe viszont a külföldi előkelőségek szórakoztatták a jelenlévőket kisebb-nagyobb botrányaikkal.
VII. Edward, walesi herceg többször is megfordult a mulatóban, hiszen szerelmes volt a szépséges énekes-táncosnőbe, Waldan Jeanettbe. Anyjának, Viktória királynőnek azonban annyira nem tetszett a fiatalok szerelme, hogy csak ezért utazott el Budapestre, hogy fiát visszavigye Angliába. A híres Otto von Bismarck birodalmi kallencár fia, Herbert sem a hely jó hírnevét dicsőítette. Sikerült egy este olyan részegre innia magát, hogy meztelenül parádézott a színpadon. A kiérkező rendőrök mégsem őt, hanem a közönség tagjait vitték el a Kék Macskából. Azonban Edwarddal ellentétben, ő a botránya után is visszajárt a klubba és későbbi feleségét is itt ismerte meg, Sprinzenstein Hoyos Margitot.
De ezen a helyen fordult meg az orleans-i herceg, Lajos Fülöp Albert és a szerb király, I. Milán is. Utóbbinak sikerült egy este alatt a nemzeti össztermékének 0,8 százalékát elmulatnia.
Egy kis hangulat
– Mindennap ugyanazok a chansonnette-ek, az előre ismert több mint kétértelműségekkel; ugyanazok az énekesnők, hol szőke, hamis hajjal, hol barnával, az a visítozás, kiabálás, ser-, bor-, puncs-, szivar- és hajkenőcsbűz, merész táncfigurák és őszinte oldalba döfések, szalicilsavas pezsgő, s hölgyek, akiknek az is jó, leányok, akikkel az ember pertu van, s férfiak, akiknek a „Lauskerl” már titulus: az embernek utoljára ettől is elmegy a gusztusa – írta Jókai Asszonyt kísér – Istent kísért című művében.
A Kék Macska 1920-ig működött mulatóként. A húszas évektől kezdve kávézó lett belőle, ám miután az épület mögött 1940-ben felhúzták a gettó falát, a hely már nem vonzotta úgy az embereket, mint korábban. 2006-ban a fal további maradékát is lebontották, a nagyjából kétméteres maradványain már csak egy tábla emlékezteti az ott lakókat, hogy mi volt ott korábban.
A házba leginkább fiatal külföldi diákok és egy-két cég rendezkedett be. Kezdetekben nem tudtak a ház történelmi múltjáról, ám később már gyűjtésbe kezdtek volna a tulajjal, hogy rendbe tegyék. Végül azonban önkormányzati kézbe került az egész épület, ám továbbra is omlásveszélyes.
