Húsz éve űzi nem hétköznapi mesterségét a 41 éves népi iparművész, Rosta Endre. Egyedi tervezésű busómaszkokat és busóöltözékeket készít.
– Mohácson felnőve az egész gyerekkorom szerves részét képezte a busó érzésvilág, aminek mindig nagy csodálója voltam – idézi fel a Borsnak Endre. – A kezdetekben neves faragómestereket kerestem meg, akik közül néhányan szívesen fogadtak, és megmutatták a mesterség alapjait, de – bármilyen szerénytelenül hangzik is – az igazi sikert saját magamnak köszönhetem.
Ma már családi manufaktúraként üzemel a vállalkozása, feleségével több száz álarcot készítenek évente.
– A munka előtt megvesszük a vörös fûzet vagy hársfát, amit kiszárítunk. Ezután három napig dolgozunk egy maszkon, amit kizárólag kézzel faragunk. A fejrészre az állati eredetű szarvak mellé hortobágyi vagy gyimesi juhszőrt rögzítünk, az arcrészt pedig sertés- vagy marhavérrel kenjük le – magyarázza az iparművész, aki egyébként a mohácsi busóudvar vezetője is. Így az év minden egyes napján a mohácsiak ünnepével foglalkozik. A helyiek identitásának régóta fontos része a busójárás, és mióta 2009-ben a világörökség része lett, az iskolában is kötelezően foglalkoznak vele.
– Az itt élők nem is a karácsonyhoz mérik az évet, hanem a busójáráshoz – érzékelteti Rosta Endre. – Ilyenkor még a külföldön élő, dolgozó mohácsiak is hazajönnek, az egész várost áthatja egy különös érzés. A gyerekek rajonganak a jelmezekért, mindig izgatottan várják a februárt.
Az idei busójárás február 23-tól 28-ig tart, és a tavalyi 1300-nál is több résztvevőre számítanak.
