Magyaros folytatást hozott a Széll Kálmán téri óra története. Mint ismert, kedden valaki celofánnal egy néhány ezer forintos órát ragasztott a méregdrága, de napok óta nem működő digitális idômérôre. A finom fricska kiverte a biztosítékot, mindenki a másikra mutogat.
Talán nem is sejtette az óraragasztó idegen, micsoda lavinát indít el. Olyat, amely remekül rávilágít a magyar közállapotokra. Kezdődött azzal, hogy szerdán reggel – gyaníthatóan a BKK emberei – leszedték a ragasztott órát. Az is sejthető, hogy mindezt azért tették, mert országos nyilvánosságot kapott az ügy.
Majd folytatódott azzal, hogy nyilatkozott a digitális monstrum kivitelezője, a cég képviselője pedig közölte, nem miattuk romlott el a szerkezet. Mint elmondta, az órához tartozik egy vezérlőegység, amit eredetileg beltérre terveztek, és azt is kérték, hogy ott helyezzék el. A BKV és a BKK viszont egymásra mutogatott, mondhatni, jogvita alakult ki arról, melyik céghez tartozik majd az üzemeltetése.
Nem az óra készítője, hanem mi mondjuk, hogy magyaros megoldás született, ugyanis a cégtől azt kérték, míg rendeződik a jogvita, addig készítsék el úgy az órát, hogy a szerkezetet építsék bele, hiszen sürget az átadás időpontja (félig kész építmény átadásában amúgy is jók vagyunk, lásd még Várkert Bazár). A kivitelező hiába jelezte, baj lesz, nem foglalkoztak vele. Kerestük a BKK-t, amely végül közleményben reagált az óraügyre. Mint írták, a szerkezet garanciális, tehát a kivitelezőnek kell kijavítania.
És még egy csavar a végére, téma volt az óra a Rádió 1 szerda reggeli műsorában is, ahol Vadon Jani kijelentette, ő is kitesz egy órát, tetszik neki a népi kezdeményezés. Aztán nem történt semmi. Klátyik Heni, a műsor sajtófelelőse kérdésünkre elmondta, miután híre jött, hogy eltávolították a „civil” órát, már nem látták értelmét az akciónak.
Utóirat: a digitális óra eddig csak összevissza járt. De csütörtök délután már semmit sem mutatott.