Ha leesik a hó, többnyire azt várjuk, hogy az utak járhatóak, csúszásmentesek legyenek. A Magyar Közútnál pontosan tudják: ezt nem könnyű feladat teljesíteni. A Bors ellátogatott az egyik autópályamérnökségre, hogy megkérdezze a szakemberektől, miként élik meg azt, hogy telente folyamatosan a szidalmazottak listájának élén szerepelnek.
Az állami cégnél leginkább a megelőzésben hisznek.
– Amikor az időjárás-előrejelzésből látjuk, hogy hamarosan havazni fog, kollégáink rögtön elindulnak, hogy felszórják sóval az utakat. Ez sokkal hatásosabb módszer, mintha már a leesett hóra kerülne a só, kevésbé fejtené úgy ki a hatását – mondta el Zámbor Csaba, a Dunakeszi Autópálya-mérnökségen dolgozó forgalomtechnikai mérnök. A dunakeszi csapat egyébként az M0-s autópálya Ferihegy és a 11. számú főúti csomópont közötti, 35 kilométeres szakaszát felügyeli.
Kertész István immáron tíz éve a Magyar Közút munkatársa.
– Szeptemberben fogok nyugdíjba menni. Ahogy mindenhol, itt is előfordulnak nehézségek, de azért szeretem ezt csinálni. Főleg ha úton lehetek – emelte ki István.
Szerinte a legviccesebb mindig az, amikor az autósok látják az úton haladó hótolót, dudálnak és kérdezik, miért nem csinál semmit a gép. – Hát azért, mert az a kocsi éppen a megadott szakaszára tart vagy már onnan jön visszafelé. Csak ezt valamiért nehéz megérteni – mondta el.
Zámbor Csaba hozzáteszi: a legnagyobb baj még mindig a közlekedési kultúránkkal van.
– Manapság mindenki 120-szal repesztve akar eljutni az úti céljához, és azonnal elvárnák a tiszta utakat. Ilyenkor inkább a biztonságra, mint a gyorsaságra kellene törekedni – mondta.
Ráadásul a helyzet sokszor jóval árnyaltabb. – Ha egy felelőtlenebb kamionsofőr nem teszi fel a hóláncot, és keresztbe fordul az úton, akkor nekünk is nehéz a dolgunk. Nem egyszer fordult már elő, hogy amiatt nem tudtunk megtisztítani egy útszakaszt, mert a hótolóink értelemszerűen nem tudtak átugratni egy baleseti helyszínt.
Emiatt persze az jött le a hírekben: a Közútnál már megint nem végzik el a feladatukat – magyarázta Zámbor Csaba.