Danielle Kirkland egy szép tavaszi reggel csuklásra ébredt, ám akkor még nem sejtette, hogy azon a 2008 márciusi napon hosszú időre megváltozik az élete. Mindannyian csuklottunk már, tudjuk, mennyire kellemetlen az a néhány perc. Az angol nő azonban nyolc évig szenvedett az önkéntelen izomrángástól, amelyet semmilyen praktika, kezelés vagy gyógymód nem tudott megszüntetni.
A nőt még annak az évnek az októberében diagnosztizálták krónikus csuklással, járt fül-orr-gégésznél, gasztroenterológusnál és tüdőgyógyásznál is, egyik sem talált megnyugtató megoldást a problémájára.
– Próbáltam nem csinálni, de nem tudtam abbahagyni – mondta Kirkland, aki egyszer egy temetésen is derültséget okozott azzal, hogy képtelen volt visszatartani a csuklását, elmondása szerint a halott hozzátartozói nem haragudtak meg rá. Az állandósult kellemetlenség a magánéletét is befolyásolta, a férfiak nem tudták komolyan venni.
Saját elképzelése szerint rekeszizma azok után kezdett el rosszul működni, hogy migrénjére egy fájdalomcsillapítót kezdett szedni.
Az évek során többfajta gyógymódot kipróbált. Végül egy gyomorpanaszokra kitalált gyógyszer és egy izomlazító párosítása vált be.
– Utóbbi bevált, sokat segített – mondta a nő, aki innentől már csak napi nyolc-tízszer kezdett csuklásba, míg korábban óránként zajlott le ugyanennyi rohama.
– Alapvetően már jól vagyok, a csuklás már nem befolyásolja napi szinten az életem. De még mindig rettegek tőle, ha elkezdődik, egy óra után már valami gyógyszer után nyúlok. Rettegek a gondolattól, hogy visszatér – mesélte aggódva a nő a Metrónak.
