Nem éppen nőies hivatást választott magának az egri születésű Rostás Bea Piros. Már tizenöt éves korában eldöntötte, hogy szobrász lesz, mára pedig sikerült komoly hírnévre szert tennie a szakmában.
– Az volt az álmom, hogy a világ minden részén legyenek köztéri kő szobraim. Jó úton járok, mivel 2004 óta már több mint 43 köztéri szobrot faraghattam, Európától kezdve Ázsián át, egészen Afrikáig. Szeretem az egyszerű, modern figurákat, amelyek kritikusak és humorosak is egyben. Mindegyiknek megvan a maga mondanivalója. A kedvencem a szülővárosomban található Generációk szobor, illetve egy Kínában, Changshában álló gránit alkotás, amely nagyon megbecsült helyen van – mesélte Bea a Borsnak, akinek a műveit közterületekre és parkokba állítják ki.
A szobrásznő elsősorban kővel dolgozik, de a többi anyag sem fog ki rajta. Egy három négyzetméteres szobrot kettő-négy hét alatt készít el. Mindez azonban korántsem olyan egyszerű, mint az elsőre hangzik.
– A faragás kemény fizikai munka: komoly figyelmet, koncentrációt és gyorsaságot igényel. Fontos a fizikai és mentális állapot is. Sok szobrásznő van, de csak kevesen, akik maguk faragják ki a kövüket. A szakmában férfiasan megállom a helyem, a tűzhely mögött meg nő lehetek. A munka során flexet, fúrót, vésőt és kalapácsot is használok, amelyeket viszek magammal. A faragás egyébként nagyon veszélyes. Ha elfáradok, mindig pihenek. Előfordult, hogy én is megvágtam magamat, valamint szemtanúja is voltam jó pár kemény helyzetnek – mondta Bea, aki a napokban India felé veszi az irányt.
– Folyamatosan jönnek a meghívások és a pályázatok, nem nagyon szoktam unatkozni.
