Lehet-e ennél stílusosabban lelépni egy olyan munkahelyről, amit gyűlölünk? Nem hinnénk.
Talán keveseknek kell elmagyarázni azt, hogy milyen érzés nap mint nap olyan munkahelyre bemenni dolgozni, amit rühellünk. Nehezen indul a nap, lassabban megy a készülődés, útközben elfog a rosszullét, ha pedig beértünk, egyre csak az foglalkoztat, mikor indulhatunk már hazafelé. Érdektelen a munka, unalmasak a kollégák, hülye a főnök. Rossz az egész. És ha tényleg így van, azaz nincs semmi, ami visszatartana minket, előbb vagy utóbb meg kell tenni a kellő lépéséket, lehetőleg az ajtón kifelé.
De nem mindegy, hogy milyen módját választjuk a távozásnak. Vannak olyanok, akik nem tudnak szó nélkül elmenni az őket ért sérelmek mellett, ezért egészen stílusosan intenek búcsút a pokolba kívánt melónak.
Egészen kiemelkedő annak az angol férfinak a módszere, aki egy darab vécépapírt választott alapul a felmondó leveléhez. A szövegben a férfi elmondja, a vele való bánásmód és a cég működésének módja miatt választotta szimbólumként ezt a papírt, hogy kifejezze, mit érez munkáltatója iránt.
A férfi felmondó levelét a felesége osztotta meg az Imguron, ahol a kellő tisztelettel fogadták azt.
My husband's letter of resignationNem ez a brit Metro által is felfedezett férfi az egyetlen, aki emlékezetes módját választotta a távozásnak. Nem feledkezhetünk meg egy a stílusában prímán ideillő tettről sem, amikor egy 41 éves nő, aki miután nyert a lottón, elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy közölje főnökével, mit is gondol róla. Két nap zabálással készült a nagy napra, amikor végre benyújthatta a felmondását.
– Mexikói kajákat toltam, rohantam minden mozgó büfékocsihoz is, ami ilyet árult. A nagydolgomat pedig egész hétvégén visszatartottam. Úgy ténferegtem a lakásban, mint egy halálraítélt a cellájában, ügyelve arra, nehogy felrobbanjak – részletezte az asszony. – Éveken keresztül kénytelen voltam ennek az alaknak a szarságaival foglalkoznom, és itt volt az ideje, hogy ő foglalkozzon az enyémmel.
Ezután hétfőn megvárta, amíg a főnöke lelépett ebédelni, majd besurrant az irodájáőba, az asztalára guggolt, ahol az egész hétvége alatt magába tömt ételek végtermékét kiürítette. Az asztalán díszelgő meglepetést a főnöke érthetően nem fogadta túl jól, feljelentette a nőt a rendőrségen. Feltehetően az sem szomorította el különösebben a tettest, mivel a tettéért kiszabott pénzbírságot volt bőven miből kifizetnie.
És itt egy másik eset is, ami némileg kevéssé undorító. Ez a fiatal tajvani lány, Marina Shifrin megunta, hogy két év gürizés mellett tönkrement az élete, ezért fájdalmát dalban mondta el.
„Több mint két éve dolgozom ezen a munkahelyen, ráment a párkapcsolatom, a szabadidőm és most úgy döntöttem, kilépek.”
