<p>Megható levelet írt anyjának és apjának, amiben megköszönte, amiért nem voltak mellette.</p>
Miért hálás szüleinek egy 18 éves lány, amikor azok sosem voltak mellette? Miért köszöni, hogy láthatta őket drogmámorban elájulni a szoba közepén, miközben dealerek dörömböltek az ajtón, pénzüket követelve? Miért örül, hogy majdnem kicsapták a suliból, miközben anyja és apja függősége darabokra szaggatta a családjukat?
Chelsea Cameron egy szívszorító blogbejegyzésben fordult szüleihez. A skót lány úgy érzi, miattuk lett ma az, aki - miattuk tanulta meg, hogy nem hagyhatja el magát, és mindent meg kell tenni a célok eléréséért, az élet ugyanis értékes, és könnyebb a kukába dobni, mint azt gondolnánk. Nyílt levelét ugyanakkor azoknak is szánja támogatásként, akik hasonló helyzetben vannak, mint amiben ő nőtt fel.
„Anyu és apu, köszönök mindent, tartozom nektek. Jó ideje nem beszéltem bármelyikőtökkel is nyíltan... valójában nem vagyok biztos benne, hogy tettem-e ezt valaha is” - kezdi. „Köszönöm, hogy megtanítottátok nekem, hogy a drogok tönkreteszik az életünk, családokat szakítanak szét és olyan életet adnak, amit nem érdemes élni. (...) Köszönöm, hogy ambiciózusnak neveltetek. A példátok mutatta meg, hogy ha nincs bennem törekvés a tanulás, a munka vagy bármilyen siker irányába, az rendkívül káros és nem vezet semmi jóra. Ti mutattátok meg, hogy az élet döntésekből áll, és nem kell meghoznom ugyanazokat, amiket ti meghoztatok.”
Cameron az 1300 szavas levélben többek közt arról ír, hogy a szülőktől tanulta meg: az élet nem fair, és az emberek van, hogy csalódást okoznak nekünk - és el kell fogadnunk, hogy néha semmit sem tehetünk ez ellen. „Hozzájárultatok, hogy elnézőbb, türelmesebb és toleránsabb ember legyek, mint amilyennek valaha is képzeltem magam.”
A tinilány emellett azt is megemlíti, milyen érzés volt megtudnia nyolcévesen, hogy öccse születik, milyen volt dönteni a testvér nevéről - szülei engedték ugyanis, hogy a kis Chelsea nevezze el az új családtagot - vagy épp milyen volt az első napján elkísérni az iskolába - szülei ugyanis akkor sem tudtak ott lenni. Ahelyett, hogy arról beszélne, milyen szörnyűségeket élt át, furcsa mód azt hangsúlyozza, anyja és apja drogfüggősége és szülői alkalmatlansága mennyi élményt adott neki.
A tinilány 14 éves korában került el szüleitől, azóta számos családnál élt, ma pedig már önálló. Családi háttere ellenére az iskolában sikereket ért el, osztályelső lett, emellett azok közt volt, akiket iskolája kiküldött Ugandába jótékonysági munkára. Levelét pont azon a héten jelentette meg, amikor apját, Alexandert egy sor bűntény miatt letartóztatták - írja a BBC.
„Remélem, egy nap felkeltek és rájöttök, hogy a világ még mennyi mindent tud nektek adni. Ha ez a nap eljön, kérlek, keressetek meg, hogy együtt élvezhessük az életet!” - zárja sorait. Teljesülhet a vágya? Ki tudja...
