<p>Egy nemi erőszak áldozata és megerőszakolója együtt mesélte el történetüket, és hogy az milyen hatással volt az rájuk.</p>
Forrás: TED.com
20 évvel ezelőtt az akkor 18 éves ausztrál, Tom Stranger egy cserediák-program keretében járt Izlandon, ahol megbecstelenítette az akkor 16 éves izlandi Thordis Elvát.
Később, ha nehezen is, de rendeződött a kapcsolatuk, közösen jegyeznek egy szexuális erőszakról szóló könyvet,nemrégiben pedig a TED-en léptek fel, és 19 percig beszéltek történetükől.
Egy hónapja járt Elva és Stranger, mikor egy karácsonyi bál után a fiú rátámadt a lányra annak otthonában.
Elva először ivott a buliban rumot, és még azt is gondolta akkor, hogy Stranger egy hős, hogy hazakíséri és ágyba fekteti.
„Olyan volt mint egy tündérmese, erős karjai átkulcsoltak, biztonságot árasztott” – mesélte, de aztán gyorsan horrorrá fajult a helyzet, mikor „a ruháim levételével folytatta, és rám feküdt”.
„Kitisztult a fejem, de a testem még mindig nagyon gyenge volt, hogy felvegye ellene a harcot, vakító volt a fájdalom. Azt hittem, kettészakadok.”
„Hogy megtartsam az épelméjűségem, némán számoltam az ébresztőórám másodpercmutatójának kattanásait. És azóta az éjjel óta soha nem felejtem el, hogy két óra 7200 másodpercből áll” – mondta.
Stranger folytatta a beszédet azzal, hogy akkor nem is esett le neki, hogy amit tesz, az nemi erőszak.
„A következő nap csak halvány emlékeim voltak az egészről. A másnap miatt egy bizonyos ürességet érzetem, amit megpróbáltam elfojtani, de semmi több. De nem jelentem meg aznap Thordis ajtajánál. Fontos leszögezni, hogy nem fogtam fel, mit tettem. Őszintén szólva, letagadtam az egészet az azt követő napokban, és szembesítettek vele. Visszautasítottam az igazságot, meggyőztem róla magamat is, hogy ez szex volt, és nem erőszak. És ez az a hazugság, ami miatt irtózatos fájdalmat érzek.”
A pár néhány nappal később szakított, Stranger visszatért Ausztráliába, Elva pedig küzdött a címkével, hogy ami vele történt, az nemi erőszak volt:
„Egy olyan világban éltem, ahol a lányok azt mondták, okkal erőszakolták meg őket. A szoknya túl rövid volt, a mosolyuk túl széles, a lehelet túl alkoholszagú volt. És én bűnös voltam mindebben, szóval magam miatt szégyenkeztem.”
Kilenc évvel később az idegösszeroppanás szélére került Elva egy hosszú levelet küldött Strangernek. Meg akart bocsátani benne Strangernek, mert „ez kellett ahhoz, hogy túllegyek a szenvedésen”.
Elva levelét aztán több levélváltás követte, majd megegyeztek abban, hogy 16 évvel az erőszak után újra találkoznak személyesen is. Méghozzá félúton Izland és Ausztrália között: Fokvárosban. Egy héten keresztül osztották meg egymással élettörténetüket, és arról is beszéltek, mit tett Tom Elvával. „A fény győzött a sötétség felett… Van remény a nemi erőszak után”.
Azóta közösen írtak egy könyvet az erőszakról. „Valami, amit tettél, nem összegzi azt, ami valójában te vagy” - mondta Stranger. „Ne becsüljétek alá a szavak erejét. Kimondani Thordisnak, hogy megerőszakoltam, megváltoztatta az önképemet, és a viszonyomat Thordisszal is. De a legfontosabb, hogy a hibás én lettem, és többé nem Thordis. Túl sokszor a felelősség a szexuális erőszak női áldozatát terheli, és nem a férfit, aki tette azt.”
Elva erre a gondolatra erősített még rá:
Itt az idő, hogy többé ne kezeljük úgy a szexuális erőszakot, mint egy női kérdést.
