Nick O’Hallora ha teheti, felköti a jobb lábát és mankóval közlekedik, mert ez teszi boldoggá - írja a The Sun magazin. Az egykori gyógypedagógus úgy véli, jobb lába nem tartozik hozzá, és pont ezért mindent megtesz, hogy amputálják. Volt már arra is példa, hogy alkoholt injekciózott a végtagjába, hátha akkor levágják, de eddig minden ilyen irányú kísérlete kudarcba fulladt.
A legdrágább eddig egy 7,3 millió forintos műtét volt, amelyre azért fizetett be, hogy megszabaduljon az említett testrésztől, de mint kiderült, egy csalónak adta a pénzt, aki le is lépett az összeggel, és nyilván már csak bottal ütheti a nyomát. Az edinburghi férfi bevallotta, az az egyetlen célja most az életben, hogy megszabaduljon a jobb lábától. “Csak akkor leszek boldog és tudok teljes életet élni, ha a műtét megtörténik. Tudom, hogy bizarrul hangzik, de én így érzem” - tett hozzá.
O’Hallora BIID-ben szenved, amelyet magyarul testkép-integrációs zavarnak hívnak, ami egy pszichológiai rendelleneség. “Emlékszem 10 éves voltam, amikor rájöttem, valami nincs rendben a testemmel. Amikor egyetemista lettem és pszichológiát kezdtem tanulni, akkor jöttem rá, hogy van neve is a bajomnak” - mondta és hozzátette, állandóan viszket a jobb lába, ezért nem egyszer felköti, mert akkor úgy néz ki, mintha nem lenne már meg ez a végtagja.
A férfi azt is meg tudja mondani, hogy a csipőjétől mérve honnantól érzi nem sajátjának a lábat. Sajnos annyira kihat a mindennapjaira, hogy még dolgozni sem tud mellette. Volt, hogy a vasúti sínek mellett sétált és azon gondolkodott, minden problémája megoldódna, ha vonat elé vetné magát. Ugyanakkor tudja, hogy ezt egy kívülállónak mennyire nehéz elképzelnie, pont ezért érzi magát egyedül ebben az egész történetben.
A szakemberek szerint a férfi tényleg undorodik a testrészétől és iszonyatos nehéz lehet neki együttélni vele. Ráadásul a BIID a születés pillanatától jelen van a betegeknél, így azzal sem lehet megvádolni, hogy jódolgában ezt találta ki magának. A férfit most agyi szimulációs technikákkal próbálják kezelni, hogy megszűnjön a késztetése az amputációra. O’Hallora azért állt a nyilvánosság elé a betegségével, hogy felhívja erre a kórra a figyelmet és a sorstársainak legyen bátorsága beszélni erről és segítséget kérni a szakemberektől, hátha...
