<p>A közép-amerikai ország sosem volt prűd, ha erőszakról van szó.</p>
A mexikói forradalom 1910. november 20-án tört ki, és a fegyveres konfliktusok nagyjából 6 éven át kísérték a lakosság mindennapjait. Kitörésének oka Porfirio Díaz 1876 óta zajló, diktatórikusnak mondott kormányzása volt, de miután lemondott, az újabb és újabb kormányok ellen is folyamatosan felkelések törtek ki.
Díaz rendszere főként a hazai és külföldi nagybirtokosoknak és oligarcháknak kedvezett, az alsóbb rétegek elszegényedtek, a parasztok földjeit erőszakkal kisajátították. A nép elégedetlensége folyamatosan növekedett, a helyzetet pedig súlyosbította az 1908-as világgazdasági válság és az ugyanezen időszakban jelentkező aszály is.
A legkomolyabb összecsapások az északi Chihuahua államban folytak, ahol a forradalom egyik ikonikus figurája, Pancho Villa seregei sikerrel szálltak szembe a kormányerőkkel. Az ellenállás másik ismert alakja, Emiliano Zapata pedig a délvidéken harcolt.
A forradalom során a felek megannyi visszaélést, gyilkosságot követtek el. Sokan haltak meg, mindkét oldal tömeges kivégzéseket rendezett. A mexikói forradalomnak nagyjából 1 millió 300 ezer halottja volt.
Mexikóban a drogháborúk miatt manapság is jelen van az erőszak, de fenti számból kitűnik, a forradalom során sem fukarkodtak a vérontással. Ráadásul mindezt számos fotón is megörökítették, amelyeket aztán képeslapként bárki megvásárolhatott. Vajon milyen érzés lehetett egy kedves és szívélyes üzenetet kapni egy olyan lapon, amelynek frontján épp agyonlőnek néhány katonát?
További képek az alábbi linken érhetők el.
