<p>Tragédia a szovjet–magyar 6-0 után.</p>
Nem volt könnyű az élet Gyulafirátóton a szocializmusban. A hajmáskéri katonai bázis közelsége miatt állandó „vendégek” voltak a szovjet katonák a településen, ami 1984-ig volt önálló falu, akkor Veszprémhez csatolták.
1986. június 16-án is három orosz katona tért be a kocsmába iszogatni. Ahogy emelkedett bennük az alkoholszint, ócsárolni kezdték a magyar futballválogatottat, amely két héttel korábban csúfos, 6-0-s vereséget szenvedett a szovjetektől a mexikói világbajnokságon.
– Az erejüket fitogtatták, hogy milyen erős emberek. Aztán a sokadik kör után a kocsmáros azt mondta, elég. Kérte őket, hogy távozzanak – meséli Varga Ferenc az RTL Klub XXI. század című műsorában. A kedd esti adásból kiderül: ezután verekedés tört ki, és közben az egyik katona eltűnt. A település határában hagyott T–72-es tankért ment. Beült, és megindult a kocsma felé. A lövegtorony csöve már be is ért az ajtón, amikor a harckocsi lefulladt. Az egyik gyulafirátóti, Radics József azonban már nem tudott elugrani a lánctalpak elől: halálra taposták.
– Szegény Józsi ott ült kint, a korláton, nem is ment be, úgy hozatott ki egy sört. Annyira egy pillanat alatt megtörtént az egész, hogy én is alig eszméltem fel – idézi fel Epinger Ferenc, aki szintén a helyszínen volt.
Bár az áldozat fia ekkor már élt, a faluban érthető módon tabutéma volt az incidens, hiszen senki sem akarta megütni a bokáját. Csak kamaszkorában tudta meg a pontos részleteket.
– Még akkor is nehezen viseltem. Leginkább az igazságtalanságot – fogalmaz az ifjabb Radics.
Ahogy az a Kádár-rendszerben jellemző volt, az eset felelőseit sosem büntették meg. Bár a szovjetek megindítottak valami vizsgálatot, a magyarokhoz semmilyen konkrét információ nem jutott el. Sem az, kik voltak a katonák, sem az, valakit elítéltek-e az ügyben. A feltételezések szerint mindenki megúszta a gyilkosságot.
