Sziklát mászik, dzsúdózik, síel, és még a gyorsulást is kipróbálta a születése óta vakként élő Mózes Csaba. A 37 éves férfi profi masszőrként dolgozik.
– Születésem óta vak vagyok, de ez sosem akadályozott semmiben. Három évet dzsúdóztam, egy gyengén látó srác volt a tanárom, aki egyébként paralimpikon volt. Egy idő után elértem, hogy nálam magasabb súlycsoportba tartozó ellenfelet is legyőztem. A gyorsulás is az álmom volt. A bátyám Amerikában él, és az esküvőjére meglátogattam. Kinézett egy Porschét, amivel kimentünk Los Angeles mellé egy sivatagos részre, ahol egyébként egy tó is van, filmeket is forgattak már ott. Beültem a volán mögé, és kétszáz kilométerrel száguldottunk, ha valami nehezebb rész jött, akkor a bátyám figyelmeztetett. Óriási élmény volt – mesélte Csaba.
Gondolta volna?
Magyarországon a látássérültek alig tíz százaléka dolgozik. Pedig bizonyos szakmákban könnyen boldogulnak. A gyengén látók vagy vakok más érzékszervei sokkal fejlettebbek az átlagnál. Érdemes vak masszőrt felkeresni, de zenetanárként is remekelnek. A telefonos ügyfélszolgálatosok között is magasabb a számuk.
Pár évvel ezelőtt zsebesek lopni akartak tőle. Hazáig követték, majd a lépcsőházban egyikük belenyúlt a táskájába. Csaba megpróbálta megakadályozni, de az elkövető hasba szúrta. Az ország megdöbbent az eseten, hogy még egy vak embert is képesek megtámadni. Csaba ettől függetlenül nem szereti, ha sérültként tekintenek rá.
– Szerintem a világ 80 százaléka sérült valamilyen formában. A túlzott segítség is terhelő tud lenni, nem kell túlmisztifikálni. Ha mindkét fél laza, akkor könnyebb az egész – összegzett.
