Varga Ilona soha nem tudta személyesen megköszönni Grosics Gyulának, az Aranycsapat kapusának, hogy még 1956-ban, a forradalom alatt megmentette az életét. A festőművész fiatal lányként 56 november elején éppen kenyérért állt sorba, amikor géppisztolysorozatot hallott, majd egy magas férfi megragadta és átvitte egy ház fedezékébe. Már akkor kiderült, a férfi Grosics Gyula volt, amikor az emberek felismerték, mindenki vele akart pár szót váltani, így a kis Ilona nem fért hozzá, hogy köszönetet mondjon. Erre sajnos később sem nyílt alkalma, bár többször próbálkozott vele.
– Minden rendezvényen sokan vették körül, miután pedig beteg lett, nem mertem őt zaklatni. Végül csak a sírjánál tudtam leróni a tiszteletemet, egy vörös rózsát vittem a Bazilika altemplomába. Az ottani őr díszlépésben követett, amíg letettem a virágot – mondta a Borsnak Ilona.
Elmeséltük a történetet Grosics lányának, Edinának is, aki meghatódott a történet hallatán.
– A hölgy esetéről nem tudtam, de ez a magatartás abszolút jellemző volt édesapámra, a forradalom idején sokaknak segített – így Grosics Edina. – Egy elszigetelt forradalmi csoport fegyvereit is ő őrizte, ami majdnem bajt hozott rá. Végül csak a hírneve miatt úszta meg az esetet.
