Friedmann Magdolna 1908-ban, egy decemberi napon született Budapesten. Családja tehetős zsidó família volt, amely a társadalmi beilleszkedés szándékával nevét idővel Forbathra változtatta. A zsidók felsőfokú továbbtanulását korlátozó törvény, a numerus clausus életbe lépése miatt szülei Londonba küldték egyetemre a fiatal Magdolnát. Ott ismerkedett meg Brádzs Kumár Nehruval, a később India első miniszterelnökévé megválasztott Dzsaváharlál Nehru unokatestvérével. Egymásba szerettek, a szülők azonban kissé szkeptikusan fogadták a románcot. A két család végül Budapesten találkozott.
„A nappaliban ültek, én a szobámban sírtam. A jövendőbeli anyósom azzal az ürüggyel, hogy toalettre megy, bejött hozzám. Látta, hogy sírtam, s visszatérve a többiekhez azt mondta, engedniük kell, hogy azt tegyük, amit szeretnénk” – idézte fel Magdolna emlékirataiban a történteket.
Az Indiában Forinak becézett Magdolna 1935-ben ment hozzá szíve választottjához. Ezzel gyakorlatilag megúszta a II. világháború borzalmait, helyette azonban újdonsült hazájában polgárháborúkkal, menekült-, munkanélküliségi és erőszakhullámmal kellett szembenéznie. Fori mindenhová követte diplomata férjét, de a politikai ügyekbe nem szólt bele. Egyszer azonban mégis vállalta a nézetkülönbséget az akkori miniszterelnökkel és barátnőjével, Indira Gandhival szemben. Szerinte ugyanis Gandhi bizonyos intézkedései a szabadságjogokat is korlátozták. Egyes férfiakat például arra kényszerítettek, hogy sterilizáltassák magukat.
Magdolna beutazta a világot, élt Washingtonban és Londonban is. A II. világháború szörnyűségei azonban egész életén át kísértették.
– Nyilvános rendezvényeken egyszerűen képtelen voltam kezet fogni a német nagykövettel. Bűntudatom volt. Ez az érzés azóta is velem van amiatt, hogy nekem nem kellett szenvednem – nyilatkozta egy interjúban kilencvenéves korában.
Idén áprilisban hunyt el életének 109. esztendejében.
