Forrás: Zsolnai Péter
Gyerekként a többség ámulva nézi a kukásautókat és az arról le- és felugró munkásokat, akik a szemetünket összegyűjtik. Fiatalon van abban valami misztikus, ahogy ezek a nagy fémmonstrumok elnyelik az általunk termelt hulladékot.
Sokakban talán az is megfogalmazódott ifjú korában, hogy vajon hová is mennek aztán ezek a teherautók, mi zajlik egy-egy szeméttelepen. Nos, Budapesten van egy üzem, amely épp nem azzal foglalkozik, hogy a hulladékot tárolja, hanem pont az a cél ott, hogy a felgyülemlett szemetet hasznosítsák. A Bors most ellátogatott a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe, hogy utána járjunk, hogy zajlik ott a munka.
A kezdetek
Magyarország egyetlen termikus hulladékhasznosítóját 1978-ban kezdték el megépíteni, a munka pedig 1981 végén kezdődött meg az üzemben. – A csehszlovákok által kiépített rendszer nem működött igazán jól, a négy meglévő kazánból szinte sosem tudod egyszerre mind működni. A rendszerváltás után azonban német technológiára álltunk át, ez már stabilabban bírta az üzemben tartást – nyilatkozta a kezdetekről kalauzunk, Fancsalszki Róbert üzemvezető.
Az évek folyamán azonban a környezetvédelmi előírások egyre szigorodtak, így az Európai Unióba való belépés után komoly fejlesztés valósult meg a rákospalotai telepen. A 2003 és 2005 közötti munkálatok során teljes körűen felújították a kazánokat és új füstgáztisztító technológiát építettek ki.
Mire jó az égetés?
– A fővárosban évente 650-750 ezer tonna kommunális hulladék keletkezik. Ennek mi a 60 százalékát, vagyis nagyjából 400 ezer tonnát dolgozunk fel. Ebből kikövetkeztethető, hogyha Budapestnek lenne még egy hulladékhasznosítója, akkor csak minimális szemét tárolását kellene megoldani, illetve azt, ami az elégetés után salakanyagként megmarad. Ez nagyjából 10 százalék – magyarázta az üzemvezető.
És hogy milyen haszna van az elégetett szemétnek? Évente 15-20 ezer háztartást tudnak ellátni hőenergiával, és nagyjából egy 100 ezer fős várost villamos-energiával. Fancsalszki Róbert ehhez hozzáteszi, hogy ezeknek az energiáknak az előállítása ráadásul egészen olcsó, az atomenergia után ezt lehet a leggazdaságosabban megtermelni. Szerinte nem is csoda, hogy a környező országokban is meglátták az ebben rejlő lehetőséget, s rendre épülnek a hulladékhasznosítók.
– Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy a szelektíven gyűjtött hulladék is ide kerülne. Nem, ez nincs így, és az sem igaz, hogy a külön válogatott szemét végül összeöntve végzi – hangsúlyozta az üzemvezető. Ugyanakkor gyakran tartanak iskolásoknak gyárlátogatásokat, ahol mindig felhívják a figyelmet a szelektív gyűjtés fontosságára.
Hogyan zajlik itt a munka?
A hulladékfeldolgozás több lépcsőben zajlik. Értelemszerűen először a teherautók begyűjtik a város szemetét. – Egy-egy jármű általában naponta két kört megy, s ezalatt 16-20 tonna szemetet hoznak be. Az üzembe érve először megmérjük a hulladék mennyiségét, ezt követően a 10 ezer köbméteres hulladékbunkerbe ürítik a szemetet. Itt aztán két polipmarkolós daru keveri és a kazánba húzza a hulladékot. Egy markoló egyszerre 5 tonnát képes megmozgatni. A kazánokban nagyjából 1000 fokon égetjük a hulladékot, majd a magas füstgáz hőmérsékletből kinyerjük az energiát a salakanyagot pedig külön tároljuk – mondta Fancsalszki Róbert.
A nagyobb hőfelhasználás miatt a hasznosítóban télen mind a 4, nyáron csak 3 kazán üzemel. Vagyis mikor melegebb az idő, olyankor van mód a karbantartásra. A szakember elmondása szerint egy újabb felújításra is megérett már az üzem, de ehhez egyelőre nincsen meg a szükséges, nagyjából 10 milliárd forint.
Mit rejt a mély?
Az üzem legérdekesebb és a legtöbb érzékszervre ható része egyébként a hulladékbunker, ahol a polipmarkolók és a tornyosuló szeméthegyek egyszerre félelmetesek, látványosak, szagosak és érdekesek. Az ott dolgozó darukezelőknek nagyjából egész nap az a feladatuk, mintha a régen az áruházakban található, plüssfigurákat kampóval kiemelő automatákat kezelnék. Csak jóval nagyobb kivitelben és itt nem az számít, mit emelnek fel, hanem hogy a kazánokat etessék.
Persze volt már nem egy eset, amikor bizarr dolgokat rejtett a szemét. – Egy alkalommal egy kézigránátot találtunk, de azt már a salak bunkertérben, vagyis az égetést követően. Szerencse, hogy hatástalanított volt, így nem robbant fel. Igaz, a kazánok úgy vannak tervezve, hogy bizonyos erejű robbanásokat még kibírjanak – árulta el az üzemvezető. Hozzátette, olyan is előfordult, hogy valaki azért hívta fel őket, mert az édesanyja véletlenül kidobott két, családi ereklyének számító aranyórát, s szerette volna azokat megkeresni. Sajnos azonban nem jártak sikerrel.
– Horrorisztikus esetek szerencsére nem nagyon szoktak történni. Előfordult már, hogy kollégáink a begyűjts során azt az információt kapták, hogy csecsemőt rejt a kuka. Szerencsre ez az információ téves volt. Egyszer pedig egyik munkatársunk karbantartás közben bezuhant a hulladékbunkerbe, de sértetlenül megúszta az esést – árulta még el Fancsalszki Róbert.
