Furcsa hely Finnország, nem vitás. Bizonyság erre például az, ahogyan „megreformálták” a díjlovaglást. A külső szemlélő elsőre viccnek hiszi, de a hobbilovaglás (hobby-horsing) nevet kapott „sportág” finn szerelmesei véresen komolyan gondolják. Lóra nincs hozzá szükség: a versenyzőnek egy lovacskázásra alkalmas játékkal, a farúdra erősített lófejjel a lába között a lehető legpontosabban kell utánoznia az igazi díjlovaglást.
Versenyeket pedig gyakran rendeznek – általában tornatermekben, kisebb közönség előtt. Az őrület szinte kizárólag fiatal lányok körében hódít. A neten fellelhető videókon jól látszik, hogy a műdíjlovaglók gondosan megkoreografálják az előadásukat. A kűrökből a kecses léptek mellett az ügetés és a vágtázás sem maradhat ki. Gyakran akadályugrásra is sor kerül, ami alatt ugyanolyan szorosan fogják a kantárt a versenyzők, mintha igazi lovon vágtáznának. Sőt mi több: még a patkódobogást is imitálják, a végéről pedig természetesen a meghajlás sem maradhat el.
Csípős
A furcsa szórakozásnak terápiás célja is van, amire többen is esküsznek. Alisa Aarnioma például tízéves kora óta lovagolt, majd egy csapásra átnyergelt a hobbilovaglásra. A szőke lány állítja: ezzel egy komoly pszichés problémát, szülei válását sikerült feldolgoznia.
A magyar díjlovaglás legendája, a 67 esztendős Dallos Gyula viszont egyáltalán nincs elragadtatva az újítástól.
– Szerintem ez egy aberráció, egyértelműen negatív jelenség. A ló az az „eszköz”, amely megérinti a testet és a lelket. A fiatalok számára is fontos a jelenléte. Ha azonban mindezt kifigurázzuk, azzal óriási hitelrontást követünk el a lovassporttal szemben – fakadt ki a Borsnak.
