Ahogy az előre megjósolható volt, alaposan felpaprikázta a Bors olvasóit előző cikkünk, amelyben arról rántottuk le a leplet, hogy a munkáltatók elsősorban nem a tudás, hanem inkább a külső alapján választják ki a leendő dolgozókat. Két önéletrajzot készítettünk, amikkel tíz helyre pályáztunk.
A végeredmény minket is sokkolt: a dekoratívabb hölgyet, Bogit hat, a képzettebb, ám molett Zsófit mindössze egy helyről keresték meg. A cikkünkhöz fűzött netes kommentárokból kiderül: sokaknak vannak hasonló tapasztalataik a munkakeresésben.
„Régóta így megy ez már, hogy nem az elvégzett munka számít, ezért nehéz is elhelyezkedni” – kesergett egy olvasónk, aki szerint az lenne a jó, ha sok más országhoz hasonlóan itthon is fénykép nélküli önéletrajzzal lehetne csak pályázni.
„Nekem az a véleményem, hogy a kövér munkatársaim ugyanolyan jól dolgoznak, mint szexi társaik, sőt!” – állt ki a megkülönböztetés ellen egy másik kommentelő. Egyesek szerint viszont egyáltalán nem kell csodálkozni ezen a jelenségen. A legtöbb munkáltató ugyanis – a maga, talán érthető szempontjából – szívesebben dolgoztat csinos munkatársakat főként az adminisztrációs területen és a vendéglátásban.
Az utóbbi területen tölt be vezetői pozíciót az az olvasónk, aki némiképp le is buktatta magát: „Amikor hozzám jönnek állásinterjúra, nekem is fontos, hogy igényesen nézzen ki a jelölt. A súlyhoz csak minimálisan kötöttem a pozíciót, és csak azért, mert kicsi volt a rendelkezésre álló hely.”
