Amióta a kutya a városi ember kedvtelésből tartott állata (is) lett, azóta feszültségek forrása a kutyagumi. Bár a gazdiknak kötelességük összeszedni az ürüléket, sokan nem teszik meg. Egy késő délután az egyik belső-pesti kerület utcáin ejtettünk meg egy másfél órás tesztet.
16.38
Egy középkorú férfi kistestû fehér szőrpamacsát sétáltatja. A blöki jócskán lemarad gazdájától, aki egyáltalán nem figyel rá, így valószínűleg azt sem veszi észre, ha a kutyus ürít valahova. 1:0 a gondatlan gazdiknak
16.45
Egy idősebb asszony kistestű barna kutyusával játszik a parkban, egyik kezében egy kakával teli zacskó. Ő felszedte. 1:1
17.02
Egy csíkos ruhás, farmerkabátos lányt veszünk észre, amint éppen egy kék zacskót húz a kezére, és már teszi is bele tacskója ürülékét. 1:2
17.11
Két, kakival teli zacskót találunk egy füves területen. Az legalább dicséretes, hogy a gazdi „becsomagolta”, mert ha valaki belelép, legalább nem viszi haza a bűzös ürüléket a cipője talpán, de azért a kukáig is elvihette volna. 2:2
17.33
Fiatal férfi két nagytestű ebet sétáltat, az egyiket pórázon, a másik blöki szabadon közlekedik. Első ránézésre – előítéletesen – azt tippeljük, hogy ő biztosan nem fogja eltakarítani a kutyagumit. Ám pár perc után kiderül, hogy tévedtünk. 2:3
17.40
Rátalálunk egy olyan füves területre, ami úgy el van aknásítva, hogy lépni sem lehet a kutyasz.rtól. Ez minimum három pontot ér. 5:3
18.05
Középkorú férfi kis, fehér ölebbel sétál. Tapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy ő biztosan összeszedi a piszkát. Tévedünk. 6:3
Hová dobjuk?
Hivatalosan a speciálisan erre a célra kihelyezett ürülékgyűjtőben lenne a helye a kutyaguminak. Ha nincs kilométeres körzetben sem ilyen, akkor még mindig helyesebben járunk el, ha a zacskót jól lezárva a kommunális hulladékok közé dobjuk, mint akkor, ha otthagyjuk a földön. Ugyanis a kutyaürülékben olyan baktériumok tanyáznak, amik akár vakságot is okozhatnak.
