Gombászni indult még múlt szerdán Szeged határában a 39 éves Antal Róbert. A gomba mellett valami fényeset is vitt haza.
Két-három nappal az eső után mentem ki, de olyan magas volt a fű a réten, hogy a megszokott útvonalam helyett egy szántáson vágtam át – idézte fel a Borsnak Róbert. – Találtam már arrafelé cserépdarabokat korábban, ahogy most is, de ezúttal valami fényes, összegyűrt sárga dolog is kiállt a földből körülbelül egy centire. Zsebre tettem, aztán otthon kiáztattam a cserepekkel együtt.
A férfi látta, hogy minták vannak rajta, de azt hitte, valamilyen kidobott fali rézdíszt talált.
– Mivel eredetileg víz-gázszerelő vagyok, értek a fémekhez. Kihajtogattam, és egy rézpénzzel együtt belemártottam ecetbe. A réz bezöldült, ez nem. Megsavaztam, és arra sem reagált. Megmutattam egy barátomnak, aki azt mondta, hogy fotózzuk le, és küldjük el a képet az Örökségvédelmi Hivatalnak. Azok egy szakemberhez irányítottak. Ő megnézte, és öt perc múlva már vissza is hívott, hogy ez aranylelet.
Másnap megérkezett Pestről Szabó Gábor, az ELTE adjunktusa és Fogas Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója. Kimentek a helyszínre, ahol további darabokat találtak.
– Óriási szerencséje volt a megtalálónak. Ha nem szántottak volna ott tavasszal, vagy Róbert egy méterrel arrébb megy, lehet, hogy soha nem kerül elő ez a szenzációs lelet – magyarázta a múzeumigazgató. – A trójai háború évszázadában ásták el, de nem tudjuk, milyen népesség élt akkor ezen a területen. A homéroszi görög mondákkal ellentétben innen semmilyen írásos emlék nem maradt fenn. Igaz, sok bronzkori lelet került már elő, de azok valóban bronzból voltak.
A trójai háborút az ókorban az akhájok (görögök) és a kisázsiai Trója vívta egymással. Homérosz Iliásza szerint azért tört ki, mert Parisz, Trója hercege elrabolta Helenét, Menelaosz spártai király feleségét. A görögök a monda szerint tíz éven át ostromolták Tróját. A történészek az eseményt az időszámításunk előtti 1200-as évekre keltezik, ami a kisázsiai bronzkor utolsó szakasza.
Az akkori hitszokás szerint szentnek tartott helyeken elástak, fa odvába dugtak, gyökér alá tettek tárgyakat felajánlásként. Előtte azonban a kardokat szándékosan összehajtották, a tárgyakat tönkretették, összegyűrték, vagyis a felajánlás része volt, hogy az eredeti funkcióját megszüntették.
– Ez is egy ilyen tárgy, ami egy szuperhős katona tulajdona lehetett, ha egy ilyen díszes lábvértet megengedhetett magának. A mérete 31x16,5 centi, a súlya száznegyven gramm. Eszmei és tudományos értékét megbecsülni is nehéz – tette hozzá Fogas Ottó.